Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Judik Béla–Szepessyné Judik Dorottya: „Felbecsülhetetlen kincsük Salgó” – tájtörténeti vázlat a középkortól a 20. századig
megnő a kisparcellás szántóföldi művelés, egészen a szövetkezetek (TSZCS, MGTSZ) megalakulásáig. Táji értelemben az erdőkép nem változik érdemben, de a mezőgazdasági területek képe és ökológiai állapota szempontjából a kézi és állati erővel végzett munkák, illetve a mozaikosan elhelyezkedő mezőgazdasági kultúrák pozitív hatást gyakoroltak. A legelőkre vonatkozóan a közösségi legelőhasználat (közbirtokosság) egészen a szövetkezetek megjelenéséig meghatározó. A nagyüzemi állattartás megjelenésével a korábbi folyamatos legelőhasználatot szakaszos, intenzív használat váltja fel. Érdekes jelenség, hogy a szövetkezetek megszűnése után a korábban évszázadokig jellemző közösségi legelőhasználat nem tért vissza. Az elmúlt mintegy 100 évet a mező- és erdőgazdálkodás során alkalmazott technológiák szempontjából vizsgálva szintén korszakos jelentőségű változások tapasztalhatók. A XIX. század második feléig gyakorlatilag a kézi és igaerő jelenti minden tevékenység elvégzésének alapját. Ennek megfelelően a természeti környezetre gyakorolt hatás mind térbeli, mint időbeli rendjét tekintve kismértékű. Idegen anyagok (szennyező források) gyakorlatilag nem jelennek meg a rendszerben. A kiegyezést követő időszaktól az országosan is jellemző gyors ipari fejlődés hatására jelennek meg az új gépek, vegyszerek, kemikáliák mind a kisparaszti, mint a nagybirtokok vonatkozásában. Helyi értelemben különlegesnek mondható az intenzív bányászati tevékenységnek köszönhető szállítási kapacitások (kisvasutak) bekapcsolódása a termékek, termények szállításába. Ennél is mélyrehatóbb változást hoz az 1960-as évektől a nagyüzemi erdő- és mezőgazdálkodás megjelenése. Gyakorlatilag megszűnik a kézi és igaerő használata, erő- és munkagépek sora jelenik meg, általánossá válik a kemikáliák használata. Természetvédelmi szempontból hatásait tekintve ezt tekinthetjük a legdrasztikusabb változásokat előidéző korszaknak. Az erdőgazdálkodási vonatkozások sajnos a mai napig igazak, talán most alakulnak ki azok az új szakmai megoldások (szálalás, szálalóvágás), melyek a gépesítés hatására bekövetkezett iparszerű erdőgazdálkodás hatásait tompíthatják. Elvitathatatlan ugyanakkor a korszak erdőtelepítéseinek pozitív hatása. A nagyüzemi szempontból alacsony termőképességű mezőgazdasági területeken végrehajtott mesterséges erdősítésekre a területen nem őshonos fafajok (erdeifenyő, feketefenyő, vörös tölgy) telepítés volt jellemző. Ennek ellenére az így létrejött erdők alkalmasak arra, hogy a későbbiek folyamán megfelelő technológiák alkalmazásával természetközeli erdőkké alakuljanak. A mezőgazdasági tevékenység a vizsgált területen a nagyüzemi gazdálkodás megszűnésével sokkal kedvezőbben alakult. A volt szántókon és a korábban is gyep művelési ágú területeken az extenzív legeltetéses állattartás nyert teret. A gépi munkák ugyan jelentenek természetvédelmi szempontból kezelhető veszélyhelyzetet, de a kemikáliák használata már nem tért vissza. A termőterületek művelési ágak szerinti megoszlása és a tájhasználat napjainkra kialakult rendje természetvédelmi szempontból biztosítja a védetté nyilvánításkor megfogalmazott elvek betartását és a célok elérését. A terület ökológiai szempontú vizsgálatakor a termőföld időleges vagy végleges igénybevételét előidéző folyamatok értékelése a mező- és erdőgazdálkodási folyamatok alakulásához hasonlóan fontos. Módszertani szempontból ennek a folyamatnak az elemzéséhez a „kivett” területek vizsgálata adhat támpontot. A kivett területek halmazából a beépített (lakott) területek, illetve a különböző bányászati tevékenységhez kapcsolható (bányák, meddőhányók) terület igénybevétel alakulását érdekes külön is kiemelni. A mellékelt térképeket megvizsgálva látható, hogy beépített területként egyedül Salgó vára az állandó pont. A betelepülés és a népes80
