Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Judik Béla–Szepessyné Judik Dorottya: „Felbecsülhetetlen kincsük Salgó” – tájtörténeti vázlat a középkortól a 20. századig
ló” 1935. évi IV. törvényhez köti. A jogszabály egészen 1961-ig volt hatályban. Ekkor következik be az önálló (igaz a kor viszonyainak megfelelve) természetvédelmi jogszabály, a 18/1961. számú törvényerejű rendelet megalkotása. Az országgyűlés Magyarországon önálló törvényt a természetvédelemről csak 1996-ban alkot, így ezen szakterület is méltó rangra emelkedik. A Salgóvár Természetvédelmi Terület védetté nyilvánításának kezdetét az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökének 521/1964. OTvH határozata jelentette. Az 1964- ben védetté nyilvánított 225 kataszteri hold kiterjedésű terület ("130 ha) 1977-ben 919,2 ha-ra bővül. A védetté nyilvánítási előzményeket elemezve szintén Oroszi S. kutatásaira hagyatkozhatunk. A Magyar Természetvédelem kezdetei című munkájából származó idézet máig szóló tanulsággal bír. „1943-ban a salgótarjáni Acélgyári Levente Egyesület kérte, hogy a Salgóvár északi oldalának lejtőjén síugrósáncot létesíthessen. A kérést a vármegyei hatóságok azzal utasították el hogy a hegyet korábban már természetvédelmi területnek javasolták, így alkatában megváltoztatni nem lehet. A síugrósánc helyén mintegy 0,2 kh erdőt le kellett volna termelni, így a minisztérium a gödöllői erdőigazgató véleményét is kérte. Az Országos Természetvédelmi Tanácsig eljutott ügy végül is gyorsan megoldódott. A Műemlékek Országos Bizottsága időközben megtagadta az engedélyezést, mivel a Salgóvár a műemlékvédelmi törvény védelme alatt állt, tehát a környezetét nem lehetett megváltoztatni. ” Mindkét védetté nyilvánító jogszabály két fő értékcsoport - egyrészt a kultúrtörténeti, másrészt az élő és élettelen természeti értékek csoportját emeli ki, mint védendő és megőrzendő táji elemet. A dolgozat természetvédelmi fejezete a történeti ökológia szemléletéből fakadóan az ember és táj együttesét, egymásra hatását, egymásra utaltságát, a táj változását, alakulását természetvédelmi szempontból kívánja vázlatosan értékelni. Nyilvánvalóan viszonylag szűk időtávon belül, hiszen maga az intézményes természet- védelem történelmi léptékben alig érzékelhető. A vizsgált terület kutatástörténetét áttekintve - a kapcsolódó tudományterületeken - két földtudományi szakterületen dolgozó kutató munkássága emelhető ki. Horváth Gergely és Karancsi Zoltán elsősorban az antropogén hatások vizsgálatára koncentrált, de a Medves hegység vonatkozásában dolgozataikat történeti ökológiai szempontból is alapműveknek tekinthetjük. így jelen dolgozat is számos tekintetben felhasználja megállapításaikat. Az élő természeti értékek vonatkozásában a térség botanikai értékelését Csiky János a 2004-ben kiadott „A Karancs, a Medves-vidék és a Cerová vrchovina (Nógrád-Gömöri- bazaltvidék) flóra- és vegetációtérképezése” című munkájában végezte el. Az itt található növénytársulások elemzéséből és a növényfajok elterjedési adataiból tájtörténeti értékelést ad számunkra. Tájtörténeti szempontból releváns táji értékelést a katonai felmérések, az ingatlannyilvántartási (kataszteri) térképek feldolgozása adhat. A vizsgálattal megkísérelhető igazolni az ember tájátalakító tevékenységének hatásait. Természetvédelmi szempontból fontos elem a természetes növénytakaró elpusztításával járó tevékenységek, mint a beépítés (urbanizáció), az infrastruktúra kialakítása (utak, vasutak, egyéb nyomvonalas létesítmények) és a különböző bányászati tevékenységek. A kevésbé durva és visszafordíthatatlan folyamat a mező- és erdőgazdálkodás, melynek tájtörténeti vonatkozásai szintén ebből az adatbázisból vezethetők le. Alapállapotnak az 1766- 1785 közötti időszakban készült I. katonai felmérés alapján készült térképvázlatot tekinthetjük (5. ábra). 76
