Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Hausel Sándor: A „városi táj” szépítői, a virágkertészek. Balassagyarmat XIX–XX. századi fásítási, parkosítási és virágosítási története
„minden néven nevezendő élővirágokból”. Rövid idő alatt elért sikerének a titka alighanem abban rejlett, hogy két gyermekével (István és Vilma) olyan virágtermesztést, illetve virág- kötészeti és elárusítói kínálatot volt képes biztosítani, amivel az első világháborúig Balassagyarmaton nem versenyezhetett senki. Hirdetései ebben az időben mindenszentek előtt jelentek meg, nyilván az éves forgalom legnagyobb része az ünnep környékére esett. Fűtött üvegházában hajtatással is foglalkozott, télen sem hiányzott árukínálatából a tulipán és jácint. Az 1907-es tavaszi hirdetéséhez mellékelt viráglistát, ebből valamennyire képet alkothatunk a díszcserje és virágkínálatáról. A „bnkszus, díszcserjék, mindenféle virágpalánta és korai zöldségpalánta" mellett a következő növények voltak még kaphatók nála: Egyéves rózsa 3000 Remontál szegfű 1000 Kétéves rózsa 500 Kerti szegfű 5000 Bokorrózsa 500 Fehér szegfű 1000 Futórózsa 1000 Tuja 2000 Árvácska 2000 Fenyő 2000 Nefelejcs 2000 Spárga 2000 remontál = másodvirágzású, újra virágzó, egyes növények az időjárási viszonyoktól függően a tavaszi első virágba borulásuk után többször is virágoznak. Schlägel József kertészeti vállalkozásában az újabb minőségi változást az jelentette, amikor 1908-ban saját virágüzletet nyitott a Scitovszky és a Deák utca sarkán (az Ipoly szállóval szemben, tehát kereskedelmi szempontból igen előnyös helyen), ahol magkereskedéssel is foglalkozott. Az itt működő virágbolt évtizedeken át volt meghatározó pontja az utcaképnek. Sőt ekkor saját árjegyzéket adott ki nyomtatásban. Kínálatában megjelent az ibolya és a gyöngyvirág, magkereskedésében olyan újdonságok voltak, mint az Eckendorf répa stb. Úgy látszik, hogy 1908-ban átadta a kertészet és az üzlet vezetését a fiának, neve nem jelenik meg az újságokban. A háború azonban új kihívások elé állította: megmutatkozott adakozó lelkülete is. Ő vagy valamelyik családtagja sokszor feltűnik a névsorokban: hol a felesége ad a Vöröskeresztnek lepedőt és törülközőt, hol a lánya (Vilma) a sebesültkórháznak cigarettát és befőttet, hol ő maga a sebesültkórháznak virágpalántákat, vagy a Vöröskeresztnek készpénzt, bárányt és cigarettát. Részt vett és felülfizetett a rokkantak részére rendezett Kedvessy Lajos- féle hangversenyen, adakozott a leégett Gyöngyös javára, továbbá a katolikus legényegylet székházának megvételére. Vilma 1915 végén a sebesültkórház minden kórtermébe virágot küldött, István pedig a templomban rendezett gyászmisére „az oltárt délszaki növényekkel díszítette fel s a ravatalra díszes koszorút küldöd. ” A háború nehéz évei annyi örömet hoztak az öreg Schlägel számára, hogy lánya, Vilma - ekkor már neki is saját virágüzlete volt - 1917 májusában férjhez ment a Máramaros megyéből vélhetően az erdélyi menekültekkel érkező Láhner Istvánhoz. Egyébként pedig a hosszú háborús évek, azt az követő nyomorúságos gazdasági esztendők nem kedveztek a virágok termesztésének és eladásának. 1922-ben Schlägel is arra kényszerült, hogy az üvegházi termesztést megszüntesse, és kertészetében nagyobb teret adjon át a konyhakertészetnek. Annak termékeit hétfőn és pénteken kihordta a piacra árulni, a többi napon pedig a telepén lehetett megvenni 7-11, illetve 13-19 óra között „meglehetősen jutányos áron". Az öreg kertész utolsó nagy sikerét az 1925-ös balassagyarmati mezőgazdasági kiállításon érte el, ahol a kertészet szakágban aranyoklevelet kapott. Az erkölcsi és anyagi elismerés hatására 71 évesen ismét azzal foglalkozhatott, amit mindig is szeretett, virágok termesztésével. 1926-os újsághirdetése mindennél többet mond: „...ismét abban a helyzetben vagyok, hogy 38
