Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Természettudomány - Hír János: Előzetes beszámoló a Kozárdi Formáció típusszelvényéből gyűjtött gerinces maradványokról
retű zárt anterosinusid csak egy esetben fejlődött ki. Metalophulid I és metalophulid II 11 esetben egyaránt megvan. Egy esetben a metalophulid I hiányzik. Mesolophid nincs. A posterolophulid kiszélesedik, de nem éri el az entoconid bázisát és a posterosinusid nyitott. 2 gyökér. m2. (4. ábra 4.). A labiális anterolophulid a protoconid bázisához ér és zárt protosi- nusidot határol. Linguális anterolophulid és anterosinusid nem fejlődtek ki. Rövid mesolophid gyakori (12/14). A posterolophulid kiszélesedik és alacsony szinten éri el az entoconid bázisát. 3 gyökér. m3. (4. ábra 6.). A labiális anterolophulid a protoconid bázisához ér és zárt protosi- nusidot határol. A linguális anterolophulid csak csökevényes zománcredő formájában fejlődött ki (3/6), anterosinusid teljesen hiányzik.Rövid mesolophid 3 esetben látható. A posterolophulid eléri a metaconid bázisát és lezárja a posterosinusidot. 2 gyökér. Kommentár. A C. klanankae fajt a szerző írta le a Felsőtárkány és Felnémet községek közötti út menti szelvényből, ahonnan két szintből is sikerült gerinces faunát gyűjteni (Felsőtárkány-Felnémet 2/3 és Felsőtárkány-Felnémet 2/7). A faj az elsőként felismert magas fogkoronájú cricetodontida a Kárpát-medencében. A kozárdi leletek ehhez nagymértékben hasonlóak. A legfontosabb különbség, egy részről, hogy a kozárdi populációban még megtalálhatók olyan morfológiai elemek, melyek a felsőtárkány-felnémeti típuspopulációban már eltűntek/elcsökevényesedtek, pl. Ml protolophule I, M3 hosszú mesoloph, ml linguális anterolophid ág. Ezek mellett bizonyos más Felsőtárkány-felnémeti populációra jellemző elemek kevésbé gyakoriak, vagy még nem kizárólagosak, pl. a Ml anterocone két kúpját hátulról összekötő redő, vagy az M2, M3 protoconus sporn. A hypsodont cricetodontidák közép-európai felbukanása azért figyelemre méltó, mert a Cricetodontini család evolúciójának egyik általános trendje a fogkorona magasságának megnövekedése és a lapos rágófelszín kialakulása. Spanyolországban és Franciaországban ez a folyamat a Cricetodon-Hispanomys-Rnscinomys nemzetségek evolúciós vonalában tanulmányozható, míg a Kelet-Mediterráneumban (Görögországban és Anatóliában) a Cricetodon-Byzantinia nemzetségek törzsfejlődésében tapasztalható. Előbbi területen az utolsó Ruscinomys a pliocénben halt ki, míg az utóbbi térségben a Byzantinia nemzetség kihalása a miocén végéhez köthető (Rummel 1999). Közép-Európában ehhez képest már nagyon korán (a középső és a késő miocén határán, mely megfelel a szarmata-pannon határnak) eltűntek. Ez a kihalás meglátásom szerint kapcsolatba hozható azzal, hogy a szarmata-pannon korszakok határán Közép-Európában az éghajlat erősen csapadékossá vált: „mosókonyha éghajlat = „washouse climate” (Böhme et al 2008 felfogása szerint). A C.klariankae előfordulása az első adat, mely arra utal, hogy a középső miocén végén a Közép-Európában élő cricetodontidáknál is lejátszódott a fogkorona magasságának megnövekedésével jellemezhető folyamat, de a fogmorfológiai részletek tekintetében ez mind a NY-mediterrán Hispanomystól, mind pedig a K-mediterrán Byzantinialól különbözött. Az eddigi adatok alapján úgy tűnik, hogy Vércsorog, Kozárd és Felsőtárkány- Felnémet Cricetodontini leletei egységes evolúciós vonalat képeznek. A főbb trendek felvázolása egy számosabb leletanyag vizsgálata alapján a közeljövőben lehetséges lesz. 337
