Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Természettudomány - Hír János: Előzetes beszámoló a Kozárdi Formáció típusszelvényéből gyűjtött gerinces maradványokról

Tribculina lauta d’Orbigny, 1846 Trüoculina consobrina d’Orbigny, 1846 Tribculina inflata d’Orbigny, 1826 Tribculina gibba d’Orbigny, 1826 Nodophthalmidium sarmaücum Nubecularia cristellaroides Terquem Astrononion stelligerum (d’Orbigny, 1839)

Elphidium rugosum d’Orbigny, 1846 Elphidium fbxuosum d’Orbigny, 1846 Elphidium josephinum d’Orbigny, 1846 Elphidium macelhim Fichtel & Moll, 1798 Elphidium reginum (d’Orbigny, 1846)

Elphidium hauerinum (d’Orbigny, 1846)

Elphidium macellum var. acubatum Silvestri, 1901 Elphidium crispum (Linnaeus, 1767)

Elphidium advenum (Cushman, 1922)

Discorbis valvulata d’Orbigny, 1839 Discorbis obtusa d’Orbigny, 1846 Rotalia becarii Linnaeus, 1758

2015-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Őslénytani Tanszékének munkatársai, Tóth Emőke és tanítványa, Csorna Vivien egy kisebb mintából újra megvizsgálták a kozárdi szelvény kagylósrák- és foraminifera-faunáját. A foraminiferák között az Elphidium-íélék domináltak.

Az Elphidium reginum d’Orbigny foraminifera, az Aurüa mehesi (Zalányi) és Cytheridea hungarica Zalányi kagylósrák index fosszíliák alapján a vizsgált üledékek képződési kora egyértelműen a korai szarmata Elphidium reginum Zónára tehető (Tóth & Csoma 2015).

A kozárdi szelvényből a kivételes gazdagságú puhatestű és mikrofauna mellett a nyomtatott földtani és őslénytani szakirodalom gerinces maradványt nem említ. Legányi Ferencnek a gyöngyösi Mátra Múzeumban őrzött kéziratos naplójában olvasható egy adat, mi szerint ő ősszarvas fogat talált a kozárdi árokban (6. kötet, p. 410-411.).

Az újabb terepi vizsgálatok

2014. május 1-jén jelen sorok írója bukkant a kozárdi szelvényben egy sötétszürke diatomás, szenesedett növényi törmeléket gazdagon tartalmazó szintre, melynek próbamintázása puhatestűhéjak tömegét, Celtis (ostorfa) magvakat és csontmaradványokat eredményezett (2. ábra). Az árok alsó szakaszán kb. 60 m hosszan követhető réteg egy rövid időtartamú elsekélyesedés során kialakult mocsári környezetben képződött. A sötét színű réteg felett közvetlenül egy puhatestűhéjakat különösen gazdagon tartalmazó meszes homok települ, mely süllyedést és a tengeri környezet visszatérését jelzi. A szelvényben felfelé olyan zöldesszürke színű finomszemcsés márga települ, mely már mélyvízi környezetet jelez.

Az elsekélyesedést, majd a tenger visszatértét kiváltó kéregmozgást vulkáni tevékenység is kísérte. Erre utal, hogy mind a sötét színű réteg, mind pedig a felette települő meszes homok gazdagon tartalmaz mogyorónyi méretű horzsaköveket, melyek egyidejű tufaszórás termékei. Előfordulásukra már Boda (1974) is felhívta a figyelmet.

331