Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Néprajz - Várkonyi-Nickel Réka: Gyermekkor a gyárak völgyében
nek sikerült, az komoly elismerésben részesült a többi telepi gyerek részéről. Az elkészítésére még emlékező adatközlő sajnos elhunyt, és a kezdeti beszélgetéseink alkalmával adott rövid leírás alapján a többiek már nem tudták rekonstruálni az ügyes kis szerkezetet. „A nagy cérna spami szélét ki kellett recézni, olyan lett, mint egy fogaskerék, befűztünk egy gatyagumit, az egyik végére kötöttünk egy fát, a másik végére egy szappant, majd megint egy darab fát, olyant, ami nagyobb mint a másik és aztán ezt fel kellett húzni és letenni az asztalra, és ez ballagott előre. Olyan kis önjáró volt. Nem volt könnyű megcsinálni. ’40 A gyermekijesztőkön keresztül érdekes példáját találtam a más-más tájról származó gyermeki hiedelemvilág találkozásának. „Nagyobb fiúk emlegettek valami kákát,41 hogy a cimborája az ördögnek, vagy micsoda és a sötétben elkap, ne járjak éjszaka a pataknál de nem tudtam, hogy mi az. Meg volt valami morkoláb,42 de azt sem tudom, hogy mi. Ezek a nagyobb fiúk nem acélgyáriak voltak. ”43 44 A telepi gyerekeket szüleik a visszaemlékezések szerint csak létező személyekkel ijesztgették, hogy elviszi őket, úgymint a koldusasszony vagy a kéményseprő. A serdülők sajátos helyet foglaltak el a kolónia közösségében: gyermekkorukból lassan kilépve, igényeik és öntudatuk, erősödő büszkeségük egyre inkább a felnőttek világa felé vonzotta őket, ám a valóságban mégsem tartoztak sem ide, sem oda. Az átmeneti jelleg testiekben és lelkiekben egyaránt megmutatkozott. 12-14 évesen nagyot változott a kiskamaszok élete. A fiúk és a lányok elváltak egymástól. A különböző nemű testvérek nem aludtak többet egy ágyban, az idegen lányokat a másodlagos nemi jelleg kifejlődésével körülbelül egy időben magázni kezdték a többiek. A fiúk legtöbben dolgozni kezdtek, és hetente háromszor látogatták az iparostanonc iskolát, vagy polgári iskolába mentek. Önálló munkavégzésük jutalmaként elsőként mosakodtak reggel, mert „mindig azok mosdottak először, akik munkába mentek. ”44 Az iparostanonc iskola ugyan csak a hét bizonyos napjait szakította el a munkától, mégis a gyerekkor felé húzta még őket. A rendszeres gyári munka viszont a felnőttkor felé nyitott kaput. A gyári munkába való felvételnél mindenkor tekintetbe vették a tanulók szellemi és testi fejlettségét, és csak olyan gyermekeket alkalmaztak, akik iskolai kötelezettségüknek eleget tettek. Iparostanoncnak csak a 12. életévüket betöltött, s az elemi iskola 6 osztályát elvégzett tanulókat vettek föl, illetve felvehetők voltak az 5, és kivételes esetben a 4 osztályt jó eredménnyel elvégzettek közül azok, akik betöltötték a 13. illetve a 14. évüket. „Az elemi iskola hat osztályát elvégzett növendékek rendesen és túlnyomó részben a társulat gyáraiban nyernek hajlamuk és képzettségöknek megfelelő foglalkozást. Mint gyári inasok az iparosiskola köteles látogatói, ahol is főleg a rajzolásban és egyéb hivatásuk körében szükséges gyakorlati ismeretekben nyernek további kiképzést. Az iparo40 Részlet a R. Endrével készített interjúból (2014). 41 A kókóról és a gyermekijesztőkről bővebben lásd: HOPPÁL 1969.; BARNA 1989: 661 v.ö. DÖMÖTÖR 1981. 42 A morkoláb, vagy markoláb a kutyához vagy farkashoz hasonló, szőrös, fekete állat megeszi a Napot napfogyatkozáskor és később ki is hányja. A kókóval együtt markoláb is a palóc néphit része. Bővebben lásd DIÓSZEGI 1968.; BARNA 1989: 601; 658-659 v.ö. DÖMÖTÖR 1981. 43 Részlet a R. Endrével készített interjúból (2014). 44 Részlet a R. Endrével készített interjúból (2012). 321
