Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Művészettörténet - K. Peák Ildikó: „A Balaton a természet örömkönnye” (Egry József és a Balaton)

vű dekoratív festőhöz, aki a Király utca végén egy utcára nyíló helyiség -, boltfélében dolgozott és vállat arcképfestést és mi egyebeket. Aki rögtön magához vett. Boldog voltam. ”2

Fellegiről hamarosan kiderült, hogy sem emberként, sem művészként nem volt értékes személyiség, s a fiatal, 17-18 éves Egry Korcsek János festőnél tanult tovább, aki a mechanikus másolás erőszakolása helyett megismertette a fiatalembert a művészet világával, segítette beiratkozását a Mintarajziskolába, esti aktra. Nappali hallgatónak - ahogy akkor nevezték, rendes diáknak - nem vették fel, mivel nem tartották elég tehetségesnek. Ennek ellenére Egry már 19-20 évesen bemutatkozott a Nemzeti Szalonban, alkotásait megismerve pedig a kor művészeti életének szaktekintélye, Lyka Károly pártfogásába vette, az ő révén juthatott ki Párizsba 1905 végén, egy évre. Nála ismerkedett meg Egry Mednyánszkyval és Farkas Istvánnal. A párizsi időszak nem váltotta be a fiatal művész reményeit, hiszen nem sikerült bekapcsolódnia a művészet fővárosának vérkeringésébe, megbízásokat nem kapott, s továbbra is ugyanaz a nyomor és nélkülözés jellemezte az itt töltött hónapokat, mint otthon. Hazatérve részt vett a Műcsarnok 1907. évi kiállításán, 1909-ben pedig szerepelt a Váci utcában frissen létrejött Művészház csoportos kiállításán. 1912 augusztusában Belgiumba utazott. Brugge-ben néhány hónapig letelepedve elsősorban a 15-16. századi németalföldi festészet kiemelkedő képviselőinek - Jan van Eyck, Hans Memling - műveit tanulmányozta. A klasszikus iránti érdeklődésével ellentétesnek tűnnek itt készült alkotásai. A múzeumok kiállításainak tanulmányozása mellett Egry legtöbb idejét a tengerparton töltötte, ahol a kikötői rakodómunkásokat rajzolta, festette, összefogott, alapvetően barnás tónusú műveket készítve. Az ebből az időszakból származó kisméretű, Belgiumi kikötő című festménye a Dornyay Béla Múzeum Mihályfi-gyűjtemé- nyét gazdagítja.

Az első világháború során gyakorlat közben súlyos baleset érte Egryt, mely után 1916-ban a Balatonnál, a badacsonyi hadikórházban lábadozott. Itt ismerte meg későbbi feleségét, Vízkeletyné Pauler Juliskát, aki önkéntes ápolónőként dolgozott a kórházban. A háború után Keszthelyre költözött. Itt, majd Badacsonyban élt családjával közel harminc esztendőn keresztül, kivéve néhány kisebb pesti megszakítást és két rövid itáliai utat. A tó gazdag világa revelációszerű hatást jelentett Egry további munkásságára: „... évekig ültem a Balaton partján és csodáltam. Tanulmányoztam, új stúdiumokat készítettem az új meglátások, párák, fények, a fény által adódott eltolódások - a Balaton sajátos opál színei, az anyag reális valója átváltozásai. Ritka rajzú hegyei, hegy vonalai stb. A figurák, emberek, állatok, a tárgyak is átalakulva jelentek meg ebben az atmoszférában, mint másutt. Éreztem, hogy sok mindent elölről kell kezdenem, ha kifejezésre akarom juttatni a pikturális értékét ennek a világnak. ”3

2 Egry breviárium, 94 - 95. o.

3 Egry breviárium, 136 - 138. o.

286