Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Régészet - Róbert Malček–Viktória Tittonová: A Füleki alsó vár késő reneszánsz erődítése a 2011–2015 között folytatott feltárások fényében
Az erődítés III. építési fázisa ugyan csak nyomaiban volt dokumentálható, viszont a megállapítottak alapján mindenképpen elmondható, hogy a palánkrendszert ismét felújították, még ha kevésbé masszív formában is, mint azelőtt. A vár külső erődítésrendszere tehát a nem egész 100 éves fejlődés során (kb. 1590 - 1680), egy összetett folyamaton ment keresztül. Az erődítés bonyolult, több fázisú szerkezetének értelmezésében segítséget nyújthatnak a vár korabeli ábrázolásai - elsősorban az a bécsi Császári Levéltárban őrzött 1670-ből származó veduta, amely feltehetően korhűen ábrázolja a várdomb délnyugati lejtőjének erődítését. Ezen látható a sáncot körülvevő bástyákkal erősített kőfal (Ml), illetve a palánkok. A sánc tetején egy kétsoros, agyaggal tapasztott palánk látható (11. ábra), amelyet talán a K3-as számú duplasoros palánkunkkal azonosíthatunk. A lejtő közepén szintén ábrázolva van egy palánk- sor, ami már tapasztás nélkül jelenik meg. így viszont a veduta részben eltér az ásatás során tapasztaltaktól, miszerint a kutatás bizonyította a Kl-es számú palánk paticsozását (UlOa réteg). Az 1670-es várábrázoláson az említett palánk alatt nem látható semmilyen, a lejtőn horizontálisan elhelyezett cölöpsor, amely nehezíthette volna az elsőhöz való hozzáférést. Ha egyetértünk azzal az állásponttal, miszerint a veduta az erődítés 1670 előtti valós állapotát ábrázolja, akkor a K2-es palánksort ebben az időszakban teljes egészében föld boríthatta. A konstrukció tehát nem magasodott a föld fölé, ahogyan az más várak korabeli vedutáin látható. A füleki vár vedutája tehát az alsó vár erődítésének II. építési fázisát ábrázolhatja. A leírtak alapján a K2-es palánk valóban a régebbi erődítés része lehetett, melynek konstrukciója elemeiben hasonlít más, korabeli várak erődítésrendszerének szerkezetéhez. Példaként említhetjük meg a Nagykárolyi várat.23 Az egyes palánkszerkezetek pontosabb keltezése a régészeti leletanyag feldolgozása után, az írott forrásokkal összevetve lesz lehetséges. A sánc, és a hozzá tartozó erődítés megépítését az írott források a 16. század végétől keltezik. Ezt támasztja alá a sánc felsőbb rétegeiből előkerült leletanyag is. Érdekes azonban, hogy az újkori kerámián kívül itt, a rétegcsoport felsőbb rétegeiben, előfordultak őskori kerámiatöredékek is (főként késő Badeni kerámia). Ellenben, a beszórásokból (U16) és településrétegekből (U17, U28, U29) már nem került elő újkori kerámia, viszont régebbi korokból származó leletanyag igen. A legrégebbi leletek közé sorolható a késő Badeni kultúra Ózd csoportjának kerámiaanyaga, viszont elszórtan előfordul néhány bronzkori (Pilinyi, vagy Kyjatice kultúra) és római kori (germán) kerámiatöredék is. Az edények tipológiája és díszítése alapján a várdomb a kora római kortól (a 2. század elejétől/felétől [B2/C1]) a késő római korig [C2-C3] lakott volt. Az U16/U17-es rétegből előkerült egy 13. századi fazéktöredék is. Az előkerült leletanyag mennyisége úgy'-»■ős 11. ábra - Az 1670-ből származó veduta részlete a palánkokkal 23 KISARI BÁLLÁ 2000, 221. ábra. 280
