Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Történelem - Praznovszky Mihály: Köznemesség és könyvkultúra a 19. század első felében Nógrád megyében

Szentiványi Ferencről írva sem említi könyvtár meglétét a mára elpusztul kastélyában, de felsorolván országos hivatalait megjegyzi: „dísze vöt ezen méltóság a nemesi rendnek”.32

A megye könyvhasználói, vagyis Mocsáry értékrendjében a tudós, olvasott emberek közül néhányat megnevez akkor is, amikor külön fejezetben a vármegye nagy és jeles embereit veszi sorra. A tárgyalt időszakunkban élt országos ismertségű tudósokról tud: Katona István történetíróról és Mikoviny Sámuelról, aki szintén nógrádi születésű. Továbbá ismeri Kármán Józsefet, a költő apját, a losonci gimnázium tanárát, akiről ezt írja: „Több jeles mankáji bizonyítják nagy tudománnyát és szorgalmát”.33

Egy mondatot kap még Bay Ferenc Ludányból, aki „mélyen olvasott férj fin", gróf Forgách József, „ki a mély tudományoknak s régiségeknek kedvellője lévén, azokban igen jártas”, gróf Berényi Miklós Karancsberényből: „ez az angol Frantzia és egyéb nyelvekben jártas, s nemzeti nyelvének, valamint a tudományoknak is kedvellője. ”34

A részleteket illetően a köznemesi könyvtárakra vonatkozóan ennyit találunk a megyei monográfiában. Bizonyára megvoltak a szempontjai Mocsárynak, hogy kit s miért említ a tudás, a könyv, könyvtár és olvasás viszonylatában. Műit látjuk majd, alapvetően a tudományos értéket tekinti az olvasás, s így alighanem a köznemesi könyvtár, magatartás alapjának és értelmének. A monográfia második kötetében összefoglalóan tárgyalja a megye értékeit, nevezetességeit, intézményeit, fontosabb jelességeit. így kap külön fejezetet a könyvtár is.35

Amit hiányol: a közkönyvtár megléte. Meglévőt csak egyet tud említeni, a losonci református középiskola könyvtárát, amely egyfajta korlátozottan nyilvános könyvtárként is működik. Erről már könyve első kötetében is megemlékezett, amikor a losonci járásról ír, s benne a mezővárosról is. Kiemeli, hogy a reformátusoknak itt „nagy számból álló ifjakból van iskolájok”, s hozzáteszi, hogy az intézményben van egyfajta régiség gyűjtemény (nem határozza meg a tartalmát), s van egy könyvtár is, amelyről szintén csak egy mondatot ír le: „jó könyvekből álló könyves házok” van.36 Ebben a kötetben ezt így folytatja: „Jeles, jó, és számos könyvek gyűjteménye ez, s a literatura kedvellőji közül akár ki kérjen belőle könyvet olvasásra, adatik neki minden készséggel amivel magam is ditsekedhetem. ” Ám ez még kevés „ a közjó érdekében”, mert úgy kellene szervezni a könyvtár életét, amint azt Kis-Hontban, ahol a közkönyvtárban évente egyszer felolvasó és előadó tudományos összejövetel van, ahol a „tanult férfijak minden rendből” összegyűlnek, s bármüyen tárgyról értekezést mondhatnak, s azokat majd közös költségen ki is adják. De ehhez gazdagabb könyvállományra van szükség Losoncon, s meg kellene szervezni ezeket a programokat is az iskolában.

Összefoglalóan szól e helyen a megyében lévő, „úri házaknál” megtalálható könyvtárakról: „nagy szorgalommal és kötséggel gyűjtött, szép számból álló” könyvtárak. Érdekes módon őket nem említette a települések felsorolásánál: báró Prónay Lajost, Kubinyi Andrást, Baloghy Lajost, Szentiványi Márkot, Szontagh Istvánt. Az ő gyűjteményüket így minősíti: „jeles könyvekből álló gyűjtemény”. Kacskovics Jánost külön

33 MNV. 4. k. 31.

34 MNV. 4. k. 30-33,

35 MNV. 2. k. 5-7.

36 MNV. 1. k. 74.

179