Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történelem - Komjáti Zoltán Igor: A kuruc–labanc viszony harctevékenységen kívüli ügyei a füleki várőrség vonatkozásában Koháry II. István főkapitánysága idején (1672–1682)
A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE TÖRTÉNELEM XXXVIII. KÖTET (2014-2015) A KURUC-LABANC VISZONY HARCTEVÉKENYSÉGEN KÍVÜLI ÜGYEI A FÜLEKI VÁRŐRSÉG VONATKOZÁSÁBAN KOHÁRY II. ISTVÁN FŐKAPITÁNYSÁGÁNAK IDEJÉN (1672-1682) KOMJÁTI ZOLTÁN IGOR Tudományos kutató A17. század harmadik harmadában Magyarország életében ismét jelentős változások következtek, mivel az erdélyi fejedelem és a török pasák által támogatott bujdosók 1672- től kezdve kisebb-nagyobb csoportokban rendszeresen megjelentek a királyi Magyarország területén, hogy a császári csapatok elűzésére kísérletet tegyenek. A szinte polgárháborús helyzet folyamán azonban nemcsak harci események történtek a kuruc és az uralkodóhű katonaság között, hanem a harcok szüneteiben előkerültek olyan, nem kifejezetten militáris jellegű ügyek is, amelyek árnyaltabban mutathatják meg az utókor számára a kuruc-labanc küzdelem mindennapjait, sőt betekintést nyújthatnak a korabeli gazdasági és társadalmi viszonyokba, és a korabeli emberek mentalitásába is. Ebben a tanulmányban arra vállalkoztam, hogy ezeket az ügyeket (a kuruc-labanc kapcsolattartás lehetőségeit, az oltalomlevelek kiadásának kérdését és a kurucok által okozott károk kompenzációjára vonatkozó kísérleteket) a Nógrád vármegyében elhelyezkedő Fülek [Fil’akovo, SK] mikrotörténeti vonatkozásában mutassam be, egy olyan végváréban, melynek főkapitánya, Koháry II. István (1667-1682), soha nem pártolt át a kurucokhoz, és az erődöt a maga akaratából soha nem adta át nekik. De Fülek nemcsak ezért nyújt kiváló lehetőséget a bemutatásra, hanem azért is, mert a környező végvárak közül itt állomásozott a legnagyobb létszámú várőrség, és azt tudni kell, hogy a füleki vitézek nagy többsége sosem állt át a kurucokhoz. Magyarán Fülek a Habsburg-uralkodó- hoz teljesen lojális személyzettel rendelkezett. Választ kaphatunk tehát: hogyan viselkedett, és reagált a várőrség az említett kurucokkal kapcsolatos ügyeket tekintve? Kapcsolattartás és tárgyalás a kurucokkal A két fél közötti kapcsolatfelvétel legjellemzőbb témája a foglyok váltságdíjával és cseréjével1 volt kapcsolatban, amelyeknek feltételeit a legfőbb katonai vezetők egymással megtárgyalták. Thököly Imre tudtával is több csereegyezmény történt.1 2 1679 elején például Géczy Zsigmond, miután Thököly a jóváhagyását megadta rá, a fogolycsere fel1 TÓTH Hajnalka: Török rabok Batthyány I. Ádám uradalmaiban. AETAS XVII. (2002:1. sz.) 146. 2 NAGY László: „Kuruc életünket megállván csináljuk...” (Társadalom és hadsereg a XVII. századi kuruc küzdelmekben). Akadémiai Kiadó, Bp. 1983. 189-190. 157
