Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Balogh Zoltán: Dornyay Béla, a salgótarjáni természetvédő
Turista Szövetség 1921-ben leszögezte: „nem választható el a turistáiig)/ a természetvédelem és a természeti kincsek feltárásának ügyétől ” Dornyay Béla reálgimnáziumi tanár, mint a Magyar Kárpát Egyesület és Salgótarjáni Osztálya alelnöke elévülhetetlen érdemeket szerzett a Salgótarján környéki természetvédelem propagálásában és az itteni természeti kincsek feltárásában.5 Feladatának tekintette a város és környéke tudományos feltárását, a terület rendkívüliségének, szépségének bemutatását. „Salgótarján környéke - ez a jellegzetes, hegyes-völ- gyes, erdővel-mezővel sűrűn váltakozó nógrádi táj - igen kedves és szép vidék és épen ezért úgy a tanulmányozó tudós, mint a természetkedvelő turista figyelmére mindenképpen méltó. Tekintélyes hegyek váltakoznak a Medves hatalmas bazaltfennsíkjával és az üledékes kőzetekből álló kisebb hegyek és dombok, kanyargós völgyek és szakadékok- szurdokok megszámlálhatatlan tömegeivel ” Kiemelte a természeti emlékek tudományos és esztétikai jelentőségét is. „Salgótarján és környéke gyönyörű hegyvidékein, a Karancs- hegység, a Medves-hegység területén „pazarul van összehalmozva a sok természeti szépség, természetrajongásunk... oly kiváló tárgya.” Dornyay írásai a modern természettudományos műveltség jegyében születtek. Ennek megfelelően témáinak tárgyalása során nem maradhat el a geológiai megközelítés sem. „Salgótarján vidéke a homokdombok és hegyek páratlan össze-visszasága tömkelegéből áll melyek között összevisszakuszáit völgyek görbe vonalai tekergőznek, s amelyek fölé csak itt-ott emelkedik egy-egy nagyobb tömegével vagy éles csúcsával szeszélyes körvonalaival a figyelmet magára vonó hegy, vagy hegyvonulat. ” A homokdombok végtelenségébe „változatosságot, bizonyos megkötöttséget és élénkséget hoz a rajtuk elterülő szántóföldek, erdők, ligetek, bokros legelők bársonya, mely különböző színhatást kelt... sok helyen vulkanikus eredetű kőzetekből leginkább trachitból és bazaltból álló hegyek telepszenek rá a homokdombokra, amelyek vulkanikus kőzeteik természeténél fogva már sokkal élesebb körvonalakat, meredekebb lejtőket, cukorsüvegszerű hegycsúcsokat, vagyis igazi sasbérceket (horst-okat), éles hegygerinceket, vagy hatalmasan terpeszkedő fennsíkokat alkotnak. ”6. A földtani, geológiai természeti értékek számbavétele és a közönséggel, esetünkben a turistákkal való megismertetése fontos kérdés volt számára. Dornyay 1925 elején egy igen érdekes és különleges természeti és egyben történeti emlékre irányította rá a figyelmet: Baglyaskővár romjaira, a Kacsics-nemzetség Salgótarján környéki legrégibb vára maradványára. A „kis vulkánembrió” fennmaradását közvetlenül fenyegette, hogy Baglyasalja község lakosai Baglyaskővárat kőbányának használták, s robbantással rongálták. Még élénken élt Dornyay emlékezetében a Hurka-Pécs- kő 30 m-es sziklatornyának megsemmisítése 1923 őszén, amely a bazaltbányászatnak vált áldozatává. „Tönkretételével nemcsak Salgótarján, de a történelmi Magyarország, sőt Európa is szegényebb lett egy jobb sorsra és megbecsülésre érdemes geológiai nevezetességgel ” A várrom állaga további romlásának megakadályozása érdekében Dornyay és az MKE Salgótarjáni Osztálya 1925 elején kezdeményezte Baglyaskővár meglévő romjainak védetté nyilvánítását. Az ügy mellé állt az alispán is, aki továbbította a kérvényt a Műemlékek Országos Bizottságához. A bizottság válaszában a természetvédelemben látta a 5OROSZI 1992.91. 6 DORNYAY 1929. 40 - DORNYAY 1925. 29. 136
