Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Fodor Miklós Zoltán: Árvizek és patakszabályozás Salgótarjánban
gármester írta alá. A részvevő építőiparosoknak személyenként kellett aláírni a szerződést, és annak teljesítéséért egyetemlegesen feleltek. Ezenkívül le kellett tenniük a városi pénztárnál 100 millió korona biztosítékot, az ekkor tervezett két milliárd korona vállalkozási összeg 5%-át.34 A szabályozási-rendezési munkálatok végül Haluskay Sándor és Szmolka okleveles mérnökök irányításával zajlottak. A szabályozási munkából szinte minden helybeli építőiparos részesülhetett.35 Az 1926. február 2-án kelt alispáni engedély véghatározata (ekkor a munkálatok már folytak) a „Tarján-patak részbeni szabályozása és rendezése” tárgyat jelöli meg. Eszerint a munkálatok patakszabályozásból és mederrendezésből álltak. Patakszabályozásra a Salgó-patak beömlésétől mért 401 méter hosszban felfelé (jelen esetben északi irányba) adtak engedélyt a 7+20 szelvényig. Ezen a szakaszon új patakmedret kellett kialakítani, 3 méter fenékszélességgel, 5:1 hajlású betonpartfalakkal, terméskő fenékburkolattal. A mederrendezés az engedély alapján kiterjedt a 7+20 szelvénytől felfelé (északra) 140 méter szakaszon a Füleki út végén lévő útlejáróig, a laktanya déli részéig, más meghatározás szerint a városi uszoda vonaláig. A mederszakaszt 6 méter mederszélességgel, 1:1 hajlású kövezett oldallejtőkkel, terméskő fenékburkolattal állapították meg. A következő megállapított rendezendő szakasz a Karancsaljai úton átívelő közúti hídtól a Salgó-patak beömléséig tartó 635 méter hossz volt. 6 méter fenékszélességet, 5:1 hajlású betonpartfalat, terméskő fenékburkolatot kellett kialakítani. A harmadik szakasz a Karancsaljai utcai hídtól lefelé (déli irányba) 175 méter hosszban volt kialakítandó az SKB Rt. központi kolóniájának térségében egy gyalogjáró fahídig, szintén 6 méter fenékszélességgel, 1:1 hajlású oldallejtőkkel, terméskő fenékburkolattal. A munkálatok során műtárgyak kialakítására is sor került. Az új patakmederben három ponton lépcsőlejárót kellett kialakítani. A régi mederben két betonhíd került kialakításra, egy hét méter nyílású, négy méter széles gyalog híd, valamint egy hét méter nyílású tíz méter széles kocsi átjáró híd. A szabályozott új mederszakaszon szintén két híd, négy méter nyílásúak és két méter széles betongyaloghidak. A Salgó-patakon egy nyolc méteres nyílású, négy méter széles betongyaloghíd került kialakításra. A laktanya déli részénél, valamint a Salgó-patak torkolatánál gyalogaluljáró került kiépítésre. Végezetül a Tarján-patak elhagyott mederszakaszait fel kellett tölteni.36 Szükséges volt egy megegyezés a Magyar Államvasutakkal is. A MÁV hozzájárulását adta, hogy a város a mederáthelyezési munkálatok miatt területét igénybe vehesse, és az árok, valamint a vasúti töltés közötti területet feltölthesse.37 Az előkészítő, háromszögelési munkákat már az 1925. május 14. közgyűlés után megkezdték. Az 1925-1926-ös év során a képviselő testületi jegyzőkönyvek az építőanyagok beszerzésének engedélyezéséről, szerződések jóváhagyásáról, valamint kerese34 MNL NML Polgármesteri iratok. 8497/27. Tarján-patak rendezése. Kivonat Salgótarján város képviselő testületének 1925. évi 09. 18-i közgyűlésének jegyzőkönyvéből. 35 Förster Kálmán visszaemlékezései, 134. 36 MNL NML Polgármesteri iratok. 8497/27. Alispáni véghatározat a Tarján-patak részbeni szabályozása és rendezése tárgyában. 1926. 02. 05. 37 MNL NML Polgármesteri iratok. MÁV Budapesti üzletvezetőségének levele Salgótarján r. t. város polgármesteri hivatalának, 1925. 06. 17. 124
