Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Fodor Miklós Zoltán: Árvizek és patakszabályozás Salgótarjánban
A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE TÖRTÉNETI ÖKOLÓGIA XXXVIII. KÖTET (2014-2015) ÁRVIZEK ÉS PATAKSZABÁLYOZÁS SALGÓTARJÁNBAN FODOR MIKLÓS ZOLTÁN Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján A salgótarjániak körében visszatérő gondolat, hogy a település hosszú ideje tartó nehéz helyzete, minden megélhetési nehézsége ellenére legalább biztos helyen fekszik, természeti csapások nem fenyegetik mindennapjaikat. Ne feledjük, hogy bőven a patakszabályozások utáni korszakban, 2012 nyarán is mennyi bonyodalmat okozott egy óriási felhőszakadás. Gondoljunk bele, mit eredményezhetett egy ilyen esemény akkoriban, amikor a helyi patakok szabadon, szeszélyesen folytak, a környező magaslatok pedig csupaszak, letaroltak voltak, semmi nem állta útját a vízfolyásokban lezúduló csapadékvíznek. A salgótarjániak életét sokáig megkeserítették az árvizek. írásomban röviden igyekszem bemutatni, hogy az iparosodás kezdetétől, az urbani- zálódó Salgótarjánban mekkora problémát okoztak a patakok és vízfolyások áradásai. Vizsgálódásom nem terjedt ki az 1840-es évek előtti feudális időszak állapotaira, az további kutatásokat (forrásokat) igényelne. Részletesebben foglalkozom azonban a Tar- ján-patak belterületi szakaszának szabályozási-mederrendezési munkálataival, hiszen annak megvalósulása lényegében megszüntette a belső területek fenyegetettségét. A kisebb patakokon, és a Tarján-patakon később, az 1930-as éveket követő időszakban végrehajtott munkálatokat ebben az írásban nem tárgyalom. A patakok természetföldrajzi viszonyai a 20. század elejéig Röviden foglaljuk össze Salgótarján folyóvizeinek vízrajzát. A Karancs-Medves vidék vízválasztó, hiszen a Karancstól nyugat-észak felé futó folyóvizek a Duna vízgyűjtő területéhez tartozó Ipoly felé, keletre és délre viszont a Tisza vízgyűjtő területéhez tartozó Zagyva, Tárná és Rima felé futnak. A város körüli vizek legjelentősebbje a Karancs keleti oldalán eredő Tarján patak. A Diós-patakkal az egykori Kisgedőc-pusztánál, a mai Tóstrandnál összefolyva Vadaskert-puszta után jelentősebb kitérő nélkül fut az általa vájt völgyben, míg Kisterenyénél vizét fel nem veszi a Zagyva. A Medves-fennsík felől, Rónafalutól eredve érkezik a Tarján-patakba a Salgó-patak. A két patak összefolyása képezi a jellegzetes Y alakú völgyet, melyben az iparosodás során a modern település kialakult. A pécskői, illetve a karancsaljai keresztirányú völgyelés keleti szakaszán a Pécskő- és Somlyó hegyek, valamint a Kistarján domb vízhozamát levezető Pécskő-patak folyt a Tarján- patakba. Nyugati irányból az egykori bányatársulati hídnál, a mai piac déli sarkánál a kis Kővár-patak csordogált a Tarján-patakba. Délebbre, keleti irányból a Forgács-patak, még délebbre nyugati irányból a Baglyas-patak táplálta a völgy fő vízfolyását. Az egykori települési közigazgatási határt elhagyva, Zagyvapálfalván nyugati irányból a Zatko116
