Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Szepessy Gábor: Keskeny nyomtávú vasutak és környezetalakító hatásuk a Karancs-Medves vidékén
Ezt követően a megyei és a városi vezetés szakemberei - az eresztvényi idegenforgalmi célú fejlesztésekkel összhangban - megvizsgálták a vasút turisztikai hasznosításának lehetőségét. A felújítási és beruházási munkálatok költségét körülbelül 2,8 millió forintra becsülték. Bár 1964. június 1-jén a salgótaijáni városi tanács végrehajtó bizottsága döntött a Somoskőújfalu és Eresztvény közötti öt kilométer hosszúságú szakasz úttörővasúttá alakításáról48, a kiadások fedezete még 1965-ben sem állt rendelkezésre49, s a síneket hamarosan felszedték. A keskeny nyomtávú vasutak környezetalakító hatása Minden emberi tevékenység valamilyen módon hatással van a természeti környezetre, használja erőforrásait, szennyezőanyagokat bocsát a levegőbe, vízbe, talajba, hulladékokat eredményez, beavatkozik az ökológiai folyamatokba. A Karancs-Medves vidékén a 19. század közepétől megindult intenzív szén- és bazaltbányászatnak számos táj- és környezetalakító hatása ismert. E bányászati tevékenység infrastruktúrájának szerves részét alkották a bemutatott keskeny nyomtávú vasutak is. A kisvasúti hálózat létrehozása számos környezeti hatást eredményezett. A vasút nyomvonala mentén jelentős terepátalakításra volt szükség, mivel a mozdonyoknak vízszintesen vagy közel vízszintesen kellett haladniuk. Emellett a vágányok igen erős alapozását is meg kellett oldani, mivel a szerelvények nagy tömegűek voltak. A síneket ezért gyakran töltésekre fektették, melyek építése hatalmas földmunkát igényelt. Vidékünk domborzati tagoltságának köszönhetően a tóvitelezőknek alagutak fúrásával, hidak létesítésével és bevágások kialakításával is szembe kellett nézniük. Mindezek a tevékenységek a vasútvonalak mentén, ha keskeny sávban is, de jelentős természet-átalakítással jártak. Salgótarjánban és környékén több jelentős műtárgy is épült. Ilyen volt a pipis-hegyi alagút, a Zagyvai-rakodót a Fateleppel összekötő vonal közel két kilométer hosszú városi alagútja, a Salgótarján- Baglyasalja- Zagyvapálfalva vonal két alagútja, a Somlyói kisvasút viaduktja és alagútjai, valamint a medvesi bányákat Somoskőújfaluval összekötő vonal völgyhídja és alagútja. A vasúti pálya felépítéséhez nagy mennyiségű vasra, fára (pL talpfák) és egyéb építőanyagra volt szükség. A talpfák biztosítása és a vasúthoz kapcsolódó egyéb építkezések a fa- kitermelés fokozását igényelték. A vasfeldolgozáshoz és magához a vasúti közlekedéshez sok kőszenet használtak fel, melynek elégetése a légkör szén-dioxid tartalmának növekedését eredményezte. Az energiahordozó felhasználása emellett a légkör kén-dioxid tartalmára is hatással volt. A szén szervetlen összetevőiből a por, valamint a tökéletlen égésből származó szén-monoxid és korom ugyancsak komoly környezetszennyezést jelentettek. A felszámolt kisvasutak - csakúgy mint az egykori bányák - itt hagyták nyomaikat a Karancs-Medves vidékén. Az egykori pályák nyomvonalai több helyen gépjárművel is járhatóak, egyes szakaszokon jelzett turistautakat létesítettek. A megépített töltések, bevágások máig fellelhetők a kevésbé megbolygatott területeken. Az alagutak városi, város- környéki szakaszai ma már járhatatlanok, azonban a medvesi kisvasút Somoskőújfalui alagútja meglehetősen jó állapotban maradt fenn. Ez a műtárgy, dacolva az idővel, a leg- monumentálisabb emlékét állítja a vidéket egykor éltető iparvasút-hálózatnak. 48 Uo. 49 MNL NML XXIII. 527. Salgótarján Városi Tanács. Végrehajtó Bizottság. 1965.1. 25. 113
