Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Szepessy Gábor: Keskeny nyomtávú vasutak és környezetalakító hatásuk a Karancs-Medves vidékén
ben betömedékelték. Az 1967-ben felszámolt székvölgyi vonal műtárgyai közül az inászói bekötőút felett átívelő híd maradványait 1995-ben elbontották, viszont a Szőlő- verő-völgy torkolatánál létesített boltozott áteresz ma is jó állapotú. Az eddigiekben nem tettünk említést a megyeszékhely környékének hegyvidéki részein felépített, egykor nagyjelentőségű keskeny nyomtávú vasútjairól: a salgóbányai fogaskerekűről és a medvesi kisvasúiról. A következőkben részletesen foglalkozunk a tájegység két meghatározó közlekedési folyosójával. A salgóbányai fogaskerekű vasút A salgóbányai fogaskerekű vasút (szerk.: Bócsó Anita) A salgótarjáni acélgyárat a salgóbányai tárók látták el a termeléshez szükséges szénnel. Mivel Salgóbánya és az acélgyár között légvonalban körülbelül négy kilométer a távolság, s 220-240 méter a magasságkülönbség, ezért problémát jelentett a szénnek a gyárba történő eljuttatása. A Salgótarjáni Vasfinomító Társulat megalakulását (1868) követően az üzemet 5860 méter hosszú lóvasúttal kötötték össze Salgóbányával.20 A szintkülönbséget három sikló közbeiktatásával küzdötték le. A tárók közelében fekvő szénrakodón összegyűjtötték 20 DORNYAY Béla: Salgótarján és a Karancs-Medves vidék részletes kalauza. Salgótarján, 1929.51. p. (továbbiakban: DORNYAY 1929.) 106
