Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Komjáti Zoltán Igor: Amikor az ellentétek kiéleződnek…
Kilencedik pontra: a tanú hallotta Jánossy Györgytől, Szécsény várának porkolábjától, hogy a várban volt egy gyilkosság, amit Bélteky Pál okozott, és aki valami kitalált betegségre hivatkozva kimenekült Szécsényből, ami azóta török kézre került. 21. tanú: Paksi „Borbély” István, füleki nemesember, 31 éves Első pontra: biztosan tudja, hogy a füleki végváriak a főkapitány és az alkapitány tudta nélkül nem szoktak az Alföldre és a hódoltsági területekre menni. Második pontra: biztosan állítja, hogy mindkét katonai vezető részesedik a katonák zsákmányából. Harmadik pontra: biztosan állítja, hogy az Alföldről felhozott állatokból kapott az alkapitány, aki azt a vágóhídra vitette vagy eladta. Négyesre, hatosra, hetesre és nyolcasra: ugyanazt vallja, mint a 17-es számú tanú. Ötödik pontra: biztosan tudja, hogy Balassa György megöléséért az alkapitány senkit nem büntetett meg. Kilencedik pontra: biztosan állítja, hogy Bélteky Pál megölte Pető Istvánt Szécsényben, aztán 1663-ban valami kitalált betegség indokán elhagyta a végvárat, helyettesíteni kellett. Azt is tudja a tanú, hogy Bélteky Pál ajándékba kapott egy meghalt váradi töröktől származó lovat és egy arannyal bevont, mutatós kinézetű török puskát. A jegyzőkönyv végén írásban rögzítették azt is, hogy amikor a vallomásszedők megérkeztek Fülekre, akkor közölték Oroszlány István seregbíróval, hogy füleki végvári katonákat is ki fognak hallgatni. Aztán nemsokára a vallomás-felvevők meghallották, hogy a vár kapitányai halálbüntetés terhe alatt parancsban tiltották meg a katonák számára a vallomástételt. A vallomásszedők megkérdezték először Bélteky Pál alkapitányt, hogy miért van erre szükség, mire ő nagy merészen a főkapitányhoz küldte őket. Koháry Istvánnak is feltették a kérdést, mire ő azt válaszolta, hogy minden akaratával azon van, hogy a dolgok megtörténjenek, de nyugtalan is, mert a felettese tudta nélkül nem adhatja ki az engedélyt a katonák vallomásfelvételére. A tanúvallomások felvétele ennek ellenére mégis megtörtént. A katonák a tanúvallomásaikban maguk is említették, hogy valóban keményen megfenyegették őket, ám ettől függetlenül minden törvénytelenségről vallottak. Megállapítható tehát, hogy a tanúvallatási engedély egyértelműen Koháry István, Bélteky Pál és a füleki végvári katonaság visszaéléseit, bűneit és összeférhetetlenségét próbálta kideríteni, és az összes tanúvallomást figyelembe véve eredményesnek is volt mondható. Kiderült belőlük ugyanis, hogy a végvári katonaság (attól függetlenül, hogy az 1664- es vasvári béke szigorúan tiltotta a portyázást) feljebbvalói engedély alapján hatolt be a Hódoltságba és a Fülek melletti vármegyékbe, és nemcsak a török csapatok ellen harcolt, hanem a falvak és mezővárosok lakosságát is fosztogatta. A portyázás ugyanis a zsákmányrész miatt érdeke volt mind Koháry Istvánnak, mind Bélteky Pálnak9. * 17 9 Koháry Istvánnak, mint főkapitánynak, minden portya után megszerzett értékből azonos részt adtak. Például 1677-ben két török rab 2000 tallér váltságdíjat fizetett szabadulásáért, amely összeget 17 felé osztottak szét: a foglyokat szerző 15 katonának, a katonákat vezető kalauznak, és Koháry Istvánnak. - MNL-OL P 2257., 667. egység, 7. tétel, A., foL 15-16., (Koháry II. István (1649-1731) levelezése), Dúl Mihály sarc-elszámoltatási irata (Fülek, 1677. július 7.) - Más végvárvidéken (Kanizsával szembeni Főkapitányság) is hasonló szokás volt érvényben, lásd: VARGA J., 1992. 18. 88
