Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)

Történelemtudomány - Komjáti Zoltán Igor: Amikor az ellentétek kiéleződnek…

vezetőik ellen a „menekült vármegyék” közösen léptek fel.5 Koháry II. István főkapitányságának idején (1667-1682) végig viták és nézeteltérések jellemezték a végvári-nemesi viszonyt. Ennek a jogi úton megvalósuló küzdelemnek már bemutattam a folyamatát6, ám újabb források kerültek elő, amelyekkel árnyaltabban lehet bemutatni a fentebbi küzdelmet, és amely források beilleszthetőek a fentebbi folyamatba, megadva az értelmet a történéseknek.

Az első forrás a Román Állami Levéltár Kovászna Megyei Igazgatóságának sepsiszentgyörgyi levéltárából (Archivele Nationale Directia Judeteaná Covasna, Sfánta Gheorghe, a továbbiakban ANDJC-vel jelölve) került elő 2003 őszén, Szabó András Péter bukkant rá. Ő bocsátotta rendelkezésemre az anyagot 2011 májusában, amelyért különleges köszönetét szeretnék neki mondani. Ez a forrás pontosan beilleszthető az 1668- 1669-es eseményfolyamatba, amikor a vármegyei nemesség „hadjáratot” indított a végvári katonaság ellen, és pontosan ez a vallomásjegyzék adott arra okot, hogy országos szervek elé tárják 1668 decemberének végén/1669 januárjának elején a benne foglalt kompromittáló tényeket.

1. tanúvallatási jegyzőkönyv7

I. Lipót uralkodó a tanúvallatási engedélyt azért adta ki Madách János nógrádi, Battik Gergely Pest-Pilis-Solt és Hamvay Ferenc Heves és Külső-Szolnok vármegyei alispánoknak, mint saját vármegyéik tisztviselőinek, mert feljelentést tettek előtte. Az uralkodó a tanúvallomások felvételét és levéltári megőrzését 1668. november 27-én, Szombathelyen kelt levelében a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett Jászói Konventre, mint hiteleshelyre, bízta. Hogy a törvény és a jog hitelessége csorbát ne szenvedjen, a tanúvallomások felvételénél jelen kell lennie egy nem klerikus királyi hitelesítőnek (akikből 11 lehetséges személyt nevezett meg az engedély: Szakmáry Miklóst, Szakmáry Jánost, Ivócs Istvánt, Tassy Mihályt, Pápai Jánost, Szappanos Jánost, Gyöngyösi Istvánt, Bezzegh Istvánt, Bazsó Mihályt, Vadászy Pált, Uza Sándort), valamint egy klerikusnak, akit a Jászói Konvent nevez ki. Feladatuk minden férfi és nő, nemes és nem nemes, tisztséggel bíró vagy hivatalt nem betöltő személy, klerikus vagy világi személy, esetleg az általuk küldött megbízott (ügyvéd, meghatalmazott) kivallatása a megadott kérdések szerint, majd az általuk mondottak papírra rögzítése. Az a beidézett személy, aki nem jelenik meg a tanúvallomás felvételi napján, azaz nem ad tanúvallomást, az 16 márka bírsággal sújtható, amely összeget be is hajtanak az illetőn. A compulsoria mandatum-ot Esterházy Farkas, az uralkodói bíróság magyarországi helynöke („Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis Praesentiae in Judiciis Locumtenens") ellenőrizte és adatta ki.

A Füleken megtartott tanúvallatás december 13-án történt meg (Advent 2. vasárnapja utáni 5. napon = „feria quinta proxima post Dominicam 2dam Adventus Domini, hoc est Decima Tertia aliisque subsequentibus diebus praesentis Mensis Decembris”). Az

5 SZAKÁLY, 1991a. 139. és 153.; KOMJÁTI, 2010b. 100.; KOMJÁTI, 2010c. 156.

6 Lásd; KOMJÁTI, 2010b és 2010c

7 ANDJC, 27. fond, 39. csomó (II/3.), Colectia „Dr. Nagy Eugen” - Notar public/Dr. Nagy Jenő csíkszentmártoni közjegyző gyűjteménye, föl 48-56.

81