Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: Nyíltszíni levéleszközös telep Legénd-Rovnyán
optimális topográfiai helyzetében keresendő. Stratégiai fontosságát, mintegy „vadászles” jellegét aláhúzza az a tény is, hogy a lelőhelytől északi irányban mintegy 750 m távolságban, a völgy túlsó oldalán elhelyezkedő Halyagos-heggyel (374,9 m t.sz.f.m.) együtt uralja a Halyagos-völgy zsákszerű völgyfőjét, lehetővé téve a völgyben tartózkodó vagy azon áthaladó állatok mozgásának szemmel tartását. Itt kell röviden utalnunk rá, hogy magának a Halyagos-hegynek a területéről is rendelkezünk több száz darabos régészeti anyaggal. Ennek végleges feldolgozása még nem történt meg, de úgy tűnik, hogy az ismertetett lelőhelyünkkel együtt a Halyagos-völgy két oldalán húzódó kisebb-nagyobb lelőhelyek, illetve szórványanyagok egyfajta „életteret” alkotnak. Ezt támasztja alá a kvarc- porfír nyersanyag és a változatos morfológiájú levélhegyek általános előfordulása. A paleolitikus darabok között előfordulnak mind a jellegükben inkább Micoquien- Bábonyien, illetve a Szeletien kultúrához tartozó darabok. Amennyiben a lelőhely akár a Legénd-Káldy-tanya lelőhely-komplexumhoz, akár a Szécsénke-Kis-Ferenc-hegy lelőhelyhez kapcsolódó „szatellit” telep, a bifaciális eszközök hiányának nincsen kormeghatározó szerepe sem a Micoquien-Bábonyien, sem pedig a Szeletien kultúra vonatkozásában. Ezek az eszközök vélhetően a „bázislelőhelyen” maradtak, azok régészeti anyagában találhatók meg. A lelőhely „szatellit” telep, „vadászles” jellege egyben magyarázat lehet a debitázs- anyag viszonylagos kis mennyiségére, a kvarcporfír esetén annak teljes hiányára. Nagyon valószínű, hogy ide csak a vadászathoz szükséges alapvető eszközkészlet került. Az auri- gnacien jellegű pengék, a tompított hátú töredékek illetve a véső a felső paleolitikumhoz, az Aurignacien, ilL a Gravettien kultúrához kapcsolhatók. Hasonlóan kevert felszíni szórvány anyagok a Bükk pereméről is ismertek59. A rovnyai lelőhelyhez legközelebbi az Aurignacien kultúrába sorolt lelőhely Acsa-Rovnya60 és az Erdőtarcsa-Daróci hegy61 leletenyagában előforduló felső paleolitikus darabok is inkább ebbe a kultúrába tartoznak. A tompított hátú leletek kapcsolatban lehetnek a viszonylag közeli, a lelőhelytől mintegy 8- 10 kilométerre található Romhány-Diós út paleolitikus lelőhely régészeti anyagával62, melyet T. Dobosi Viola a Gravettien entitás fiatalabb pengés (Epigravettien) filumába sorolja. Saját publikálatlan felszíni gyűjtéseinkből a környéken Legénd-Remete, Legénd-Hosszú- földek, továbbá a már említett Kétbodony-Halyagos-hegy lelőhelyeken találhatóak gravettien jellegű darabok. Emellett a két elsőként említett lelőhelyen feltűnő a kovakavicsnak, mint nyersanyagnak a jelentős arányú felhasználása. A legközelebbi nagyobb kiterjedésű gravettien lelőhelyek Csővár-Arany-hegy, Galgagyörk-Kelemen-föld (publikálatlan anyagok) továbbá Püspökhatvan-Öregszőlők63. A fenti, Legénd környéki lelőhelyek anyaga egyelőre csak jelzésértékűnek nevezhető, jelentőségüket az adja, hogy a Csővár-Aranyhegy gravettien lelőhelyeit a Romhányi-medencével összekötő lehetséges migrációs útvonal mentén fekszenek. A jelenlegi kis mennyiségű epipaleolitikus jellegű lelet nem alkalmas annak eldöntésére, hogy az Ősagárd-Hársas lelőhely pattintott kőanyaga a sensu lato Gravettien entitáshoz kapcsolódik-e. 59 ZANDLER-BÉRES 2011, 55-76; 2014, 63-76. 60 T. DOBOSI 2008; 2013 61 ZANDLER 2008. 62 SIMÁN 1993; T. DOBOSI 2011 9-23. 63 CS. BALOGH-T. DOBOSI 1995, 37-59. 33
