Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)

Múzeumügy - Baráthi Ottó: A nógrádi honismeret-történet tükörcserepei

1982. július 5-14 között Salgótarjánban került megrendezésre - az országos bányászattörténeti kutatás feladataihoz kapcsolódva - a VII. Nógrád Megyei Honismereti Ifjúsági Tábor, amelynek a Stromfeld Aurél Diákotthon volt az összkomfortos székhelye. A rendezvény a honismereti munka középpontjába az Etes és környékére kiterjedő adatgyűjtést állította. A megye középfokú oktatási intézményeiből jelentkezett 30 tanuló nyelvészeti, művelődéstörténeti, munkásmozgalom-történeti, életmódkutatás és néprajzi munkacsoportban végzett vizsgálatokat és felméréseket. A szakcsoportok - megyei muzeológusok vezetésével - a terepmunka során a bányatelepeket, bányászok lakta falvakat kerestek fel, és többek között a gazdasági-technikai és társadalmi-politikai tényezők összefüggéseit kutatták és elemezték.9

1984-ben a honismereti mozgalom keretében is gondozott helytörténet-írás a 20. jubileumi évében járt. Ebből az alkalomból a megyei lap a múzeumi népművelők Salgótarjánban megtartott, három napos országos konferenciájáról számol be. Fő programként a Nógrádi Történeti Múzeumban Vörös Károly, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa előadását hallgatták meg a múzeumi szakemberek és érdeklődők. Az előadó többek között arra figyelmeztetett, hogy a jövőben kisebb témákat nagyobb elmélyüléssel kutassanak az arra vállalkozók. A három napos konferenciát dr. Selmeczi László, a Művelődési Minisztérium múzeumi osztályának vezetője zárta, hasznosnak és eredményesnek ítélve azt.10 11

1989. október közepén újabb tudományos tanácskozást tartottak a salgótarjáni múzeum előadótermében. A konferencia a történelemtanítást állította középpontjába, amelynek helyzetéről és aktuális feladatairól Balogh Sándor történész tartott előadást, majd kérdésekre is válaszolt.

A tudományos konferencia további részében - többek között - dr. Horváth István megyei múzeumigazgató a helytörténetírás historiográfiáját tárta fel.11

A Nógrád megyei honismereti mozgalom megyeszékhely központú irányítása és ren- dezvény-centrikussága az idők során fokozatosan csökkent, mozgalmi jellege lassan háttérbe szorult. Mind nagyobb teret kapott a helyi kezdeményezéseken alapuló, önállóságra épülő honismereti tevékenység, amelynek a rendszerváltás után már a törvényes civil szervezeti formák adták a mind életképesebb keretet, és a megye városaiban és községeiben a jól átlátható, pontosan körülhatárolt terepet. Számos - itt felsorolhatatlanul sok - civil szerveződés jött létre, amelyek közül - a Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre - után még két nagyszerűen működő szervezetet van módom - mintegy példaképként is - kiemelni.

A Szécsényi Múzeum Baráti Köre 1977-ben alakult meg, és aki bővebb információkat szeretne megtudni a szervezetről, működéséről, tagjainak tevékenységéről és elért eredményeiről, annak szíves figyelmébe ajánlhatom a kör negyedszázados történetét feldolgozó igényes kiadványt.12 Egy évvel később, 1978-ban a balassagyarmati lokálpatrióták is

9 Balázs László: VII. Nógrád Megyei Honismereti Tábor. Múzeumi Mozaik. Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján, 1982/5.

10 A helytörténetírás 20 évérőL Véget ért a múzeumi népművelők konferenciája. Nógrád, 1985. október 31., 7.

11 Tudományos tanácskozás a salgótarjáni múzeumban. Nógrád 1989. október 14., 1., 2.

12 A Szécsényi Múzeum Baráti Kör negyedszázados története (1977-2001 )Szécsényi Antal Károly Honismereti Alapítvány, Szécsény, 2001. (Szécsényi Honismereti Kiskönyvtár 10.)

314