Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Néprajz - Molnár Ildikó: Hollókő gazdasági változásai az elmúlt másfél évszázadban, különös tekintettel a Világörökségi cím elnyerése utáni időszakban
Gyümölcstermesztés Egy hollókői adatközlő szerint senkinek nem volt gyümölcsöse az 1920-as években Hollókőn. Mindenki ültetett néhány gyümölcsfát a kertjébe, és az azon megtermett gyümölcsöket fogyasztotta és tartósította valamilyen formában. A legelterjedtebb gyümölcsök az alma, körte, dió, szilva és cseresznye voltak. Ezeknek a gyümölcseit vagy megfőzték lekvárnak, vagy aszalással tartósították ,és téli csemegének elrakták a gyermekeknek. Mind a zöldségek, mind a gyümölcsök között ismert volt a befőzési eljárással történő tartósítás. A zöldségeknek legtöbbször az udvaron vermet ástak, és abban tárolták a téli időszakba a burgonyát, a répát és hagymát. A gyümölcsök közül a diót törés után vászonzsákban lógatva tartották a kamrában. Az előbb felsorolt zöldségek és gyümölcsök felhasználásával egy 1967-ben felgyújtott, akkor 82 éves adatközlő által közölt nem túl változatos heti menü a következőkből állt: Hétfő: krumpli- vagy bableves és tészta (túrós, káposztás, mákos, grízes, diós vagy lekváros csík) Kedd: tészta- vagy bableves, tészta (egytálétel, rendszerint haluska) Szerda: krumpli- vagy bableves, sütemény (túrós, mákos kalács, rétes, túrós, káposztás lepény, aminek tésztája vajjal vagy zsírral, tojással és tejjel volt megerősítve) Csütörtök: mint a keddi étrend Péntek: mint a hétfői étrend Szombat: mint a szerdai étrend Vasárnap: hús, általában sült hús.5 Állattartás Hollókő állattartására a Herman Ottó-féle besorolás közül kettő érvényes: a félszilaj és a kezes állattartás. Az előbbi lényege, hogy tavasztól (április 24. Szent György napjától, szeptember 29. Mihály napjáig) őszig a pásztor jószágait a falu határában, vagy még messzebb, a szabad ég alatt legeltette. Azonban ez a legeltetési forma viszonylag hamar visszaszorult, majd idővel el is tűnt, mivel kevés nagygazda élt a faluban. Ezért ezen a vidéken is jellemzőbb volt a kezes állattartás, amelynek lényege, hogy az igás, tejelő és egyéb haszonállatokat reggel ki-, majd este visszahajtották a legelőkről. A faluban ezen állattartási forma meglétére utal a „hagyásfás” legelő is, amelynek megléte elsősorban a hegyi falvak határában - így Hollókőn is - kialakította speciális tájhasználatra utaló látképét. Az így létrejött nagyobb kiterjedésű facsoportokat a nap jobban éri, és mivel növekedésüket más erdei fa nem akadályozza, valamint a közelükben legelő jószág a talajt megtrágyázza, így a területen megtermő gyümölcs élvezhetőbb lesz. Ezek a ki nem irtott, szabadon növő, változó méretű, erdős területek kedveznek jó terméshozamú gyümölcsfa állomány kialakulásának. Az ún. kezes állattartás szoros összefüggésben van a föld megmunkálásával. 5 PMNA 280 303
