Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Néprajz - Molnár Ildikó: Hollókő gazdasági változásai az elmúlt másfél évszázadban, különös tekintettel a Világörökségi cím elnyerése utáni időszakban
kon” azután földművelést folytattak. Az erdőben nemcsak a folyamatos fakitermelési tevékenység, hanem mészégető munkák is folytak, amely mesterség műveléséből a 18. században igen sokan éltek a Cserhát vidékén. Gyűjtögetés A faluban és környékén a méhészkedés is igen ismert és elterjedt gyűjtögető módszer volt. A helybéliek az erdőben élő vadméhek lépeinek kifosztásán túl sokszor a felkutatott méhcsaládokat hazavitték, méghozzá gyakorta fástól, és így már háziasított körülmények között ellenőrizték a méztermelést. A különböző gyógynövények összegyűjtése, értékesítése és felhasználásuk számos módja is jellemző volt a vidék lakosságára. A gyógyító vagy füves asszonyok nagyon sok gyógynövényt ismertek és alkalmaztak különböző betegségek gyógyítására. így például előszeretettel használták az ezerjófüvet (Centaurium minus), liliomot (Lilium can- didum), a cickafarkat (Achillea mille-folium), a körömvirágot (Calendula officinalis), a vérehulló fecskefüvet (Chelidonium maius), a zsurlót (Equisetum arvense), a tárkonyt (Artemisia dracunculus), az izsópot (Hyssopus officinalis), a nadragulyát (Atropa belladonna), és az ördögcsípte füvet (Veronica prostrata) is. A palócok ez utóbbi fűféle különös alakját a következő legendával magyarázzák: „az ördög Krisztus urunkat üldözte, s az Üdvözítő előle egy virágos mezőre menekült. Az ördög Krisztust szemmel tartotta, de végre is eltűnt a szeme elől Erre az ördög a füves mezőn az Üdvözítőt a lábnyoma után követte, de végre egy fűnél az utolsó lábnyom is eltűnt Most az ördög a letaposott fűhöz fordult, és tőle kérdezte, merre menekült az Üdvözítő. A jámbor fű azonban meg nem szólalt, az ördögöt útba nem igazította. Mivel az ördög az üldözést nem folytathatta, mérgében a fű tetejä leszakította, s meg is átkozta, hogy a leszakítás helye soha többé ne virágozzék. Az ördögcsípte fűn az ördög átka megfogant, s a teteje még ma sem virágzik. ” A helyi emberek a gyógynövények mellett gombákat és bogyós növényeket is gyűjtöttek. Szívesen gyűjtötték az áfonyát (Vaccinium myrtillus, Vaccinium vitis idaea), a szelídgesztenyét (Castanea sativa), a vadsáfrányt (Crocus variegatus), a réti lóherét (Trifolium pratense), amelynek piros virágja kedvelt gyermekeledel volt, a kökényt (Prunus spinosa), a somot (Cornus mas), a mogyorót (Corylus avellana), a barkócot (Sorbus torminalis), a málnát (Robus ideaus), a földieperet (Fragaria vesca), a borókát (Juniperus communis) és a gyalogbodzát vagy borzangot (Sambucus ebulus), amelynek virágából lekvárt és bodzafánkot is készítettek, a terméséből pedig pálinkát főztek. Földművelés Gabona és egyéb szemtermelés Az állattartás fejlődésének felgyorsulása magával vonta a földművelési ágazatok ki- szélesedését is. Ez az előrelépés főleg az intenzívebb szemtermelés és a takarmánynövények termesztése területén volt tapasztalható. Bár az olyan rossz minőségű termőföldterületekkel kapcsolatban, amelyek a 19. század első felében Hollókő határában voltak leírják, hogy „a búza is alig termett meg, de ha megtermett is csak négy szemet adott”2. A 2 PMNA 280 300
