Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Természettudomány - Hír János: Összefoglaló beszámoló a 2004–2013 között folyó litkei őslénytani ásatások eredményeiről
van, ectomesolophid viszont nincs. A rövid metalophulid I. többnyire antero-iabiális irányú, néhány esetben (6/14) transzverzális. A linguális sinusid és a posteosinusid nyitott, a labiális sinusidot egy alacsonyan fejlett cingulum zárja le. A fognak két antero-pos- terior irányban lapított gyökere van duplikációra utaló tendenciával. m3. A hátulsó perem lekerekített. A linguális és labiális anterolophulid ágak fejlettsége megegyezik a m2 koronájáról leírtakkal. A mesolophid hiányozhat (4/14), vagy rövid (10/14). A metalophulid antero-iabiális irányú, vagy ritkán transzverzális (2/14). A két lapított gyökérnél itt is megfigyelhető a duplikációra való hajlam. Kommentár. A litkei Cricetodon populáció C. meim-ként határozható, ami elsősorban az átlagos méretekkel indokolható, mivel ezek a többi C. meini populáció méreteihez állank közelebb (49, 50. ábra). A morfológiai jellegzetességek közül lényeges, hogy az ml-ek koronáján a posterior metalophulid gyakrabb, de a dupla metalophulid ugyancsak előfordul. A fajnak a franciaországi Vieux-Collongesból leírt típuspopulációjával való összevetésben akad néhány különbség: az ectomesolophidok jelenléte csak 44% Litkén a ml zápfogakon, míg az m2, m3 koronákon teljesen hiányzik. Az Ml, M2 koronákon a mesoloph rövid, vagy hiányzik. A fend jellegzetességek előfordulnak néhány más C. meini populációban. Az ausztriai Mühlbachról leírt leletanyagban (Daxner-Höck, 2002) az Ml mesolophja rövid, a M2 mesolophja rövid, vagy közepesen fejlett. Nagyon rövid ectomesolophid található néhány alsó molárison. A görögországi Antonios anyagában a Ml-ek mesolophja rövid, vagy közepesen fejlett. Az ml-ek koronáján az ectomesolophid gyakorisága 3/8, az m2, m3 molárisokon egyáltalán nincs ectomesolophid (Vasileiadou & Koufos, 2005). A szerbiai Bele Voderól leírt Ml-en a mesoloph rövid, az ml, m2 koronákon nincs mesolophid, sem ectomesolophid (Markovié, 2008). A litkei Cricetodon anyag meghatározásánál egyetlen másik komolyan tekintetbe vehető alternatíva van: a C. aff. aureus (Rummel & Kálin, 2003), vagy C. aff. meini (Bolliger 1994) interpretációja szerint Gallenbach 2b, Rümikon és Sagentobel lelőhelyekről. Ezek azonban a litkei leletektől lényeges morfológiai karakterekben különböznek. A sagento- beli ml zápfogakon a dupla metalophulid hiányzik (Bolliger, 1994), A rümikoni Ml-en protolophulus I. található (Rummel & Kálin, 2003). A litkei ásatásig C. meini-1 Magyarország területéről nem említettek. Eredmények A Kárpát-medencéből az első „Cricetodon meini faunát” a litkei Krétabány-völ- gyből tártuk fel, mely egyben Észak-Magyarország legidősebb aprógerinces faunája. Cricetodon meini, Spermophilinus besann, Palaeosciurus sutteri, Miopetaurista dehmi, Megacricetodon minor, Democricetodon mutilus fajokkal jellemezhető kisge- rinces leletegyütteseket legközelebb az Alpok északi előterének medencerendszeréből ismerünk svájci és Dél-német területről. Ebből következik, hogy a litkei leletanyag korának körülhatárolásakor is az ebben a régióban megismert faunafejlődést kell alapul vennünk. A C. meini első előfordulása Dél-Németországban Ebershausen, melynek korát 15,2 millió évre kalibrálják (Prieto et al 2008, Daxner-Höck 2002, López-Guerrero et al 2013). Az Alpok északi előtere miocén rétegsorának egy sajátos vezető szintje az ún „brock horizont”, mely a Ries kisbolygó becsapódás által szétrepített kőzettörme266
