Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Természettudomány - Hír János: Összefoglaló beszámoló a 2004–2013 között folyó litkei őslénytani ásatások eredményeiről
Leírás. D4. A rágófelszín kontúrja szubtrianguláris, előreugró anterocone, erős, cingulum szerű mesostyle, mely labiálisán lezárja a központi sinust. Magasan fejlett transzverzális protoloph, alacsonyabban fejlett diagonális metaloph, mely kapcsolódik a protocone- hoz. P4. A rágófelszín kontúrja ovoid, az anterocone nem annyira előreugró, mint a D4 esetében. A rágófelszín többi morfológiai karaktere hasonló a felső tejfoghoz. Ml-2. A rágófelszín kontúrja szubkvadrát alakú, a rágófelszínt három főkúp (protocone, metacone, paracone), négy redő (anteroloph, protoloph, metaloph, posteroloph) és három zárt sinus (anterosinus, centrális sinus, posterosinus) alkotja. Valamennyi redő kapcsolódik a protoconehoz, de ez a kapcsolat a metaloph esetében gyengébb. Az anteroloph a protocone bázisához kissé alacsonyabb szinten kapcsolódik, mint a többi redő. Mind a négy redő transzverzális irányú, de a metaloph linguális vége mesiális irányba görbült. Egy kis méretű mesostyle látható, mely kapcsolódik a paraconehoz. Az anterosinus és a centrális sinus elliptikus, a posterosinus keskeny és linguális vége mesiális irányba görbült. A M2 általában szélesebb, mint a Ml. M3. A rágófelszín kontúrja szubtrianguláris alakú, a rágófelszínt két főkúp (a nagyobb protocone és a kisebb, de magasabb protocone), két redő (anteroloph, protoloph) és két zárt sinus (anterosinus, centrális sinus) alkotja. Az anteroloph a két kúp mesiális pereme között húzódik, míg a protoloph a két kúp centruma között. Az anteroloph kissé alacsonyabb szinten fejlődött ki, mint a protoloph. A keskeny transzverzális irányú anterosinust a két redő és a két kúp határolja. A nagy centrális sinust a félkörívben fejlett posteroloph határolja. A Litke 2. lelőhelyről előkerült egy olyan M3, melyen egy rövid metaloph is látható (3. ábra). p4. A rágófelszín kontúrja trapéz alakú, a hátulsó szegmens szélesebb, mint az elülső. Négy főkúp (anteroconid, protoconid, metaconid, hypoconid). A rágófelszín nagy részét egy nagy centrális sinus foglalja el. A posteroloph folyamatos ívként fejlődött ki a hypoconid és a metaconid között a posterior és a linguális oldalon. A posterolinguális sarok lekerekített. ml-2. A rágófelszín kontúrja romboid alakú, három főkúp (protoconid, metaconid, hypoconid). Az anteroconid kisméretű (2/7), vagy hiányzik (5/7). A pos- terolophid folyamatos ívet alkot a hypoconidtól a metaconidig. A posterolinguális sarok lekerekített. Az anterolophid mindig kapcsolódik a metaconidhoz. Az anterolophid-protoconid kapcsolat variábilis: kifejlődött (4/7), vagy egy szűk bemetszés elválasztja őket (3/7). A mesoconid redőszerű, nem annyira fejlett kúp, mint a S. bredai faj ml-2 molárisai esetében a Felsőtárkány 3/2 lelőhely anyagában. A metalophid rövid (2/7), vagy hiányzik (1/7). Egy esetben (2013.65.) eléri az anterolophidot. Ezen a molárison a protoconid, a metaconid és az anterolophid, valamint a metalophid egy kis medencét zár közre. Az m2 szélesebb az ml-nél. m3. A rágófelszín kontúrja szubtrianguláris alakú, mely caudális irányban szűkül. Három fő kúp (protoconid, metaconid, hypoconid). Az entoconid csökevényes csak a posterolophid enyhe megvastagodásaként jelentkezik. Anterolophid-protoconid kapcsolat két esetben látható (2013.66., 2013.69.). Egy esetben bemetszés választja el a két struktúrát (2013.58.). Metalophid hiányzik (2013.58.), vagy rövid(3013.66„ 2013.69.). A mesoconidok jobban fejlettek, mint a ml-2k esetében. 250
