Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Természettudomány - Hír János: Összefoglaló beszámoló a 2004–2013 között folyó litkei őslénytani ásatások eredményeiről
Hír (2009, 2012a, 2012b) közölték egy sor tudományra nézve új faj leírásával: Cygnopterus neogradensis, Rallicrex litkensis, Emberizia bartkoi, Cincim major, Galerida cserhatemis, Lmcinia praelmcinia, Bombycilla hámori. A nyulak maradványainak feldolgozását és egy új ochotonida faj: Alloptox katinkae leírását Angelone & Hír (2012) publikálták. A rovarevő anyag jelenleg Jerome Prieto (München) és Lars van- denhoek Ostende (Leiden) feldolgozása alatt áll. Előzetes eredményeket Prieto et al (2011 a, 2011b) közöltek. A kétéltű és hüllőleletek értékelésén jelenleg Venczel Márton (Nagyvárad) dolgozik. Előzetes áttekintést Hír & Venczel (2006) nyújtottak. Ásatási, gyűjtési módszerek A mintákat a szabadban szárítottuk textilen, majd lavórokban vízben áztattuk kevés hidrogénperoxid hozzáadásával. Az iszapolást 0,6 és 0,5 mm finomságú szitarendszerek és szivattyú segítségével végeztük. Az iszapolási maradékot aprólékosan nagyítószemüveggel válogattuk. A terepi munkában önkéntes középiskolás és egyetemista diákok segítettek a Pásztói Múzeum Ipolytarócon rendezett őslénytani kutatótáboraiban 2007 és 2013 között. A kiválogatott és feldolgozott leletek a Pásztói Múzeumban gondozott Nógrád Megyei Természettudományi Gyűjteménybe kerültek beleltározásra. A morfológiai vizsgálat és a mérések egy MBS-9 sztere- omikroszkóp felhasználásával történtek. A makrofotókat Canon EOS digital 400 fényképezőgép és Canon Mp E-65 tipusú makrooptika segítségével készítettük. A fogak rágófelszíneit minden esetben úgy ábrázoltuk, mintha azok a fogsor bal oldalán helyezkednének el. A jobb oldali fogakat az ábrákon tükröztük és az ábramagyarázatban „fordított” megjegyzéssel jeleztük. Rövidítések a szövegben: D4: maxilláris (felső) tejfog, P4: maxilláris (felső) előzáp- fog, Ml, M2, M3: maxilláris (felső) zápfogak, d4: mandibuláris (alsó) tejfog, p4: mandibuláris (alsó) előzápfog, ml, m2, m3: mandibuláris (alsó) zápfogak. L: a fog rágófelszínének maximális hossza, W: a fog rágófelszínének maximális szélessége, fr: töredék, MMP: (Municipal Museum of Pásztó): Pásztói Múzeum. A fogmorfológiai nevezéktant az egyes rágcsálócsoportokra alkalmazva az alábbi szerzőktől vettük át: Sciuridae (mókusfélék): Cuenca-Bescos (1988), Gliridae (pelék) De Bruun (1966) és részben Heissig (2006), Eomyidae (hajnalegerek): Engesser (1999), Cricetidae (hörcsögfélék): Mein & Freudenthal (1971) és Freudenthal & Daams (1988) a M3 zápfog esetében. A Cricetodontini család vonatkozásában Rummel (1998) nevezéktanát követtük. A földtani háttér A litkei Krétabánya-völgy környezetében az alábbi kőzetrétegtani formációkat térképezte Bartkó (1949,1962) (1. tábla). A számozás 1-től 4-ig megfelel a kőzetrétegtani szuperpozíciónak. Az általunk vizsgált édesvízi komplex a Tari Dácittufa Formáció és a Sámsonházai Formáció között települ. A hazai geológiai szakirodalomban a litkei édesvízi képződmények kora egy több évtizedes vita tárgyát képezi. Balogh (1966) ismerte fel az édesvízi komplex interciklikus helyzetét a kárpáti és a bádeni tengeri ciklusok között és azt bádeni korúnak határozta. Hámor (1985) a litkei mocsári képződményeket a 248
