Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Bódi Györgyné: Újságolvasó salgótarjániak
lapok, folyóiratok zömében csak szűk olvasóközönséghez jutottak el, mindenekelőtt a salgótarjáni középiskolai, polgári iskolai tanárok, vezető műszaki tisztviselők, orvosok, gyógyszerészek, jogászok, olvasták őket. A Budapesti Szemle 1873-1944 között a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával megjelenő tudományos és irodalmi folyóirat volt Gyulai Pál, majd Voinovich Géza szerkesztésében. A tudományos és kulturális élet minden ágára kitekintett, történelmi, világpolitikai kérdéseket is tárgyalt. A Debreceni Szemle (1927-től több megszakítással), szintén a tudományok és az irodalmi élet lapja volt, elsősorban debreceni kitekintéssel. Élet (1909-1944) katolikus szellemiségű szépirodalmi és kritikai képes hetilap. Kezdetben nyugatos szerzőknek is lehetőséget biztosított, a modern katolikus szépirodalom képviselője. Szerzői között volt Mécs László, Sík Sándor. Az Irodalomtörténeti Közlemények (1891-) a Magyar Tudományos Akadémia folyóirataként művelődéstörténeti tanulmányok, hazai és világirodalmi művek könyvismertetései, filológiai tanulmányok szerepeltek számaiban. A Magyar Figyelő (1911-1927) irodalmi lapként a polgári értékrend képviselőjeként ugyancsak eljutott Salgótarjánba. Magyar Kultúra (1913-1944) a Pázmány Péter Irodalmi Társaság társadalmi és tudományos szemleként katolikus, konzervatív nézetek képviselője volt. Magyar Nyelvőr (1872-1940), a Magyar Tudományos Akadémia nyelvművelő Bizottságának folyóirata, az iskolai anyanyelvi oktatás segítője. Magyar Szemle (1927-1944) Szekfű Gyula, majd Eckhardt Sándor szerkesztésében a Magyar Figyelő szellemi utódjának tartotta magát. Színvonalas reformkonzervatív eszméket képviselt. Minerva (1922-1944) a Minerva Társaság lapja, Pécsett jelent meg, összehasonlító irodalomtörténeti és filozófiai tanulmányokat jelentetett meg Horváth János majd Thienemann Tivadar vezetésével. Napkelet (1923- 1940), a Magyar Irodalmi Társaság lapja, Tormay Cecile majd Kállai Miklós volt a szerkesztője. A Nyugat ellensúlyaként jelent meg, kritikai rovata irodalomtörténeti jelentőségű. Számos fiatal szerző pályakezdését segítette pl. Keresztúry Dezső, Németh László, Szerb Antal. Népünk és Nyelvünk (1929-1933) Szegeden jelent meg, szerkesztője Bibó István etnológus, filozófus, könyvtáros, Bibó István édesapja. Néprajzi írásai főként az Alföld népéről szóltak. Széphalom (1927-1944), kiadója a szegedi Széphalom Kör, majd 1942-től Kolozsvár. Új Idők (1894-1949) szépirodalmi hetilap Herczeg Ferenc szerkesztésében. A kor számos jelentős szerzője Mikszáth, Jókai, Heltai, Krúdy, Bródy, Gárdonyi írt számaiban. Divatos írói voltak: Csathó Kálmán, Kosáryné Réz Lola, Harsányi Zsolt stb. Ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, társasági hírek is megjelentek benne, nagyon olvasott volt a középosztály tagjai, hivatalnokok körében. Uránia (1900-1924) a Magyar Tudományos Egyesület tudományos folyóirata volt, a felnőtt ún. szabadoktatás is sokat merített írásaiból.13 Nem olvashatjuk azonban egyik salgótarjáni egylet, iskolai tanulói és tanári könyvtár jegyzékében sem olyan irodalmi, tudományos igényű lapok nevét, mint a Nyugat (1908-1941), a Toll (1929-1938), a Literatura (1926-1939), Szép Szó, A Hét (1890-1924), a Huszadik Század (1900-1919), a Színházi Élet (1912-) nevét. Mi lehet ennek az oka? Nem volt ajánlatos a korszellemmel szemben egy modern eszmeiségű lapra előfizetni egy egyleti, egy iskolai könyvtárban? Egyéni előfizetők útján eljutottak ezek a lapok is? Érvényes választ megadni igen nehéz. 13 Fülöp Géza: Sajtótörténet, sajtóismeret. Nemzeti Tankönyvkiadó. 1995. 94 p. 218
