Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Balogh Zoltán: Mozaikok Salgóbánya történetéből
A futballcsapat keretén belül 1941-től formálódik az atlétikai szakosztály és 1942 márciusában alakítják meg az asztalitenisz szakosztályt. Az VKM 243 608/1942, sz. rendeleté és az így kibővült sporttevékenység is hozzájárult ahhoz, hogy az egyesület 1943- bant a Salgóbányatelepi Testgyakorlók Köre nevet vette fel. Miből tartották fenn a csapatot? A legnagyobb támogatást az gyárigazgatóság 1400 pengős segélye jelentette. Emellett természetesen a tagdíjakból befolyt összeg, jobb esetekben pedig egy-egy jó játékosuk átigazolásból származott, mint pl 1940-ben a SSE 1500 pengőt adott az egyik SFC labdarúgóért. A tagdíjat 1928-ban 4,80 pengőben állapították meg és 112 rendes fizető tag volt. Anyagi bevételt jelenthettek még a különböző rendezvények. Az újabb szakosztályok, az atlétika és az asztalitenisz fenntartása azonban egyre nagyobb költségeket emésztett fel, ezért is fordultak a salgói olvasókör választmányához. A háború utáni viszonyokat is jól jellemzi és az egyesület fenntartásának is jellemzője példája lehetett a bányavidékeken a salgói sportkör esete. 1946 őszén a salgói bányászok közül 84-en ajánlották fel szénjárandóságukat a klubnak sportfelszerelések vásárlására. Az 1946/47. évi bajnokságban érte el a csapat eddigi legnagyobb sikerét, felkerült a Nemzeti Bajnokság II. osztályába. A salgóbányai egyesülethez fűződik a bajnokság egyik emlékezetes bundabotránya is. 1947 áprilisában az NB I-be feljutásra pályázó SBTC bundagyanús mérkőzésen 18:0-ra nyert Salgóbányán a hazai csapat ellen. A gyanút erősíthette, hogy két salgóbányai öngól született. Ezt az eredményt az NB I-be való feljutásra esélyes másik csapat, az Erzsébetvárosi MTK megóvta. A salgóiak intézőjét örökre eltiltották, és a mérkőzést újra kellett játszani. Az újrajátszott mérkőzésen az SBTC 9:0-ra ismét győzött, de az MLSZ egy kis támogatással a 18:0-t igazolta le, és az SBTC így feljutott az NB I- be. Az 1948/49. évi bajnokságot az NB Ill-ban folytatták, a kor kihívásainak eleget téve Salgóbányai Tárna néven. 1951-től, az országos sportegyesületi rendszer kialakulásával, többnyire a megyei bajnokságban szerepeltek, az ágazati hovatartozást tükrözve, Salgói Bányász néven. 1957-ben osztályozót játszott a csapat az NB III-ba jutásért, majd ettől kezdve a megyei I. osztályban játszott, 1968-as megszűnéséig.17 A bányatelepek vegyes származású népe kezdetben megelégedett a számára biztosított kocsmai szórakozási lehetőségekkel, ez volt a pihenő- és szórakozóhelye. A közösség önszerveződési próbálkozásait látva a társulat felkarolta e kezdeményezéseket, tartva a XIX. századvégi szocialisztikus mozgalmak itteni lehetséges térnyerésétől A bányász öntudatot és hivatástudatot kifejező egyenruha bevezetése után az összetartozást szimbolizáló zászlószenteléssel kívánták elmélyíteni a telep lakóinak hazafias érzéseit és vallásos érzületét. Az 1900-as évek elején pedig a vállalat szociális filozófiájának megfelelően, segédkeztek a Salgóbányatelepi Olvasóegylet létrehozásában. Az 1910-ben átadott olvasóköri helyiség, a kaszinó széles körű lehetőséget biztosított a telep lakói számára szabadidejük értelmes és tartalmas eltöltésére. A sporttevékenység bekapcsolása és a labdarúgó csapat megszervezése jó alkalmat biztosított a telepi identitás további fejlődésére. A Salgóbányán a bányagondnok által meghonosított mozinak a kaszinóba költözése, az új színpad pedig még inkább irigylésre adott okot a környező falvaknak, de még a városnak is. Az államosítás után a kaszinó a bányász szakszervezet kezelésébe került, és kultúrotthonként funkcionálva nyújtott felejthetetlen élményt a telep lakóinak színházi előadásaival, táncmulatságaival 17 Levélmásolati Könyv i.m. 325, 344, 361, 392, 396., Szabó i.m. 86-87. Varga - Tóth - Kálovits, 1986.64., Levélmásolati Könyv i. m. 440-441, 452, Salgótarján -Salgóbányai FC http//www. mag- yarfutbalLhu/hu/bajnoki-vegeredmeny/9099. 186
