Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)

Történelemtudomány - Balogh Zoltán: Mozaikok Salgóbánya történetéből

ben hazafias és vallásos szellemtől áthatott beszédet a közönségnek, különösen a bá­nyászoknak, méltatva a mai nap jelentőségét, s intvén őket az Istenbe vetett bizalom­ra, amelyre veszedelmes, de szép munkájok közben oly nagy szükségük van. Eleven szavakkal ecsetelte a zászlóhoz való odaadó ragaszkodást, majd köszönetét mondott Eisele Gusztávné zászlóanyának és a közönségnek. Aztán a salgói zenekar eljátszot­ta a Himnuszt, a bányászok megtartották díszszemléjüket, és az ünnepély első felvo­nása véget ért. Délben 140 terítékű bankett volt, amelyet Bender Károly, a telep kitű­nő vendéglőse látott el. ” A közönség vidám hangulatáról Bódi Rudi cigányzenekara gondoskodott, majd jöttek az elmaradhatatlan tósztok. Éltették a királyt, a bányafő­nökséget. A lakoma 4-ig tartott. Öt órakor „fényes élvezetes programm hangverseny­nyel” lepte meg a közönséget a rendezőség. Tele volt a hangversenyterem, válogatott darabok hangzottak el, amit zúgó tapsvihar követett. A tudósító dicsérte a hangverseny szereplői: Bender Ottó és Ronbol Vilmos kiváló precizitású művészi játékát és azt követően az irodalmi programot. Latkóczy Mihály lo­sonci főgimnáziumi tanár előadásában finom szatírával és humorral világította meg Szendrei Júlia és fia, Zoltán jellemét. Végül a dalkör a Himnuszt játszotta. A közönség a királyt és a hazát éltette. A hangverseny után - szokásoknak megfelelően - tánc követ­kezett kivilágos kivirradtig.8 Az Acélgyári Olvasóegylet és a Tiszti kaszinó tagjai kirándulásainak már az 1890-es évek­től kedvelt célpontja volt a „kies fekvésű Salgó.” A XX. század elejétől pedig az Országos Ma­gyar Bányászati és Kohászati Egyesület Salgótarjáni Osztálya is egyre gyakrabban kereste fel a történelmi emlékhely alatt fekvő bányatelepet. Az OMBKE salgótarjáni Osztálya 1909. júli­us 11-én Salgóbányán tartotta ülését. Valószínűleg Szlovikovszky Emil salgóbányai üzemve­zető felvetésére, aki az egyesület titkára volt. A gyűlés után a tagok a szép számmal megje­lent családtagok és vendégek társaságában a telep parkjában rendezett zsiványpecsenye sü­tésen vettek részt, melynél a salgói bányász-zenekar szórakoztatta a közönséget. Az esős idő­járás fedél alá kergette a társaságot, de a jó és derűs kedvet az eső sem tudta elmosni. A tár­saság csak késő este oszlott szét a legjobb hangulatban. 1910. május 22-én az OMBKE-tagok a Halley-üstökös távcsővel való megtekintésére vonultak ki Salgóbányára. A társulat az olvasóegyleteket alkalmasnak tartotta az iskolában szerzett ismeretek bővítésére, nemes irányban való fejlesztésére. A salgói bányászközösség az 1900-as évek második felében elérkezettnek látta az időt, hogy közösségformáló tevékenységét egye­sületi keretekben folytassa tovább. A nagy testvér, az Acélgyári Olvasóegylet mintájára 1907. november 20-án megalakult a Rimamurány - Salgótarjáni Vasmű Rt. Salgóbányatelepi Felvigyázó és Munkásszemélyzeti Olvasó Egylete. 1908. május 2-án hagyták jóvá alapszabályait. Alapszabályában megfogalmazott célja szerint: társas érintkezés és önművelődés, közügyek iránti érdeklődés fejlesztése, az irodalom pártolása, hírlapok és célszerű olvas­mányok által. Jótékonysági rendezvények rendezése, a szerencsejátékokat kivéve. Az egyesület tisztségviselői, a gyárigazgató jóváhagyása mellett, a salgói főtisztviselők kö­zül kerültek ki. így elnöke Szlovikovszky Emil üzemvezető lett, jegyzőjének pedig Billeter Henrik művezetőt választották.9 8 Salgó-bányatelepi zászlószentelés. Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1899. augusztus 6. 3. 9 Wabrosch, 1926. 8. .Balogh, 1996 - 1997. 106., Molnár, 1975. 52. 177

Next

/
Thumbnails
Contents