Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Balogh Zoltán: Mozaikok Salgóbánya történetéből
ben hazafias és vallásos szellemtől áthatott beszédet a közönségnek, különösen a bányászoknak, méltatva a mai nap jelentőségét, s intvén őket az Istenbe vetett bizalomra, amelyre veszedelmes, de szép munkájok közben oly nagy szükségük van. Eleven szavakkal ecsetelte a zászlóhoz való odaadó ragaszkodást, majd köszönetét mondott Eisele Gusztávné zászlóanyának és a közönségnek. Aztán a salgói zenekar eljátszotta a Himnuszt, a bányászok megtartották díszszemléjüket, és az ünnepély első felvonása véget ért. Délben 140 terítékű bankett volt, amelyet Bender Károly, a telep kitűnő vendéglőse látott el. ” A közönség vidám hangulatáról Bódi Rudi cigányzenekara gondoskodott, majd jöttek az elmaradhatatlan tósztok. Éltették a királyt, a bányafőnökséget. A lakoma 4-ig tartott. Öt órakor „fényes élvezetes programm hangversenynyel” lepte meg a közönséget a rendezőség. Tele volt a hangversenyterem, válogatott darabok hangzottak el, amit zúgó tapsvihar követett. A tudósító dicsérte a hangverseny szereplői: Bender Ottó és Ronbol Vilmos kiváló precizitású művészi játékát és azt követően az irodalmi programot. Latkóczy Mihály losonci főgimnáziumi tanár előadásában finom szatírával és humorral világította meg Szendrei Júlia és fia, Zoltán jellemét. Végül a dalkör a Himnuszt játszotta. A közönség a királyt és a hazát éltette. A hangverseny után - szokásoknak megfelelően - tánc következett kivilágos kivirradtig.8 Az Acélgyári Olvasóegylet és a Tiszti kaszinó tagjai kirándulásainak már az 1890-es évektől kedvelt célpontja volt a „kies fekvésű Salgó.” A XX. század elejétől pedig az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Salgótarjáni Osztálya is egyre gyakrabban kereste fel a történelmi emlékhely alatt fekvő bányatelepet. Az OMBKE salgótarjáni Osztálya 1909. július 11-én Salgóbányán tartotta ülését. Valószínűleg Szlovikovszky Emil salgóbányai üzemvezető felvetésére, aki az egyesület titkára volt. A gyűlés után a tagok a szép számmal megjelent családtagok és vendégek társaságában a telep parkjában rendezett zsiványpecsenye sütésen vettek részt, melynél a salgói bányász-zenekar szórakoztatta a közönséget. Az esős időjárás fedél alá kergette a társaságot, de a jó és derűs kedvet az eső sem tudta elmosni. A társaság csak késő este oszlott szét a legjobb hangulatban. 1910. május 22-én az OMBKE-tagok a Halley-üstökös távcsővel való megtekintésére vonultak ki Salgóbányára. A társulat az olvasóegyleteket alkalmasnak tartotta az iskolában szerzett ismeretek bővítésére, nemes irányban való fejlesztésére. A salgói bányászközösség az 1900-as évek második felében elérkezettnek látta az időt, hogy közösségformáló tevékenységét egyesületi keretekben folytassa tovább. A nagy testvér, az Acélgyári Olvasóegylet mintájára 1907. november 20-án megalakult a Rimamurány - Salgótarjáni Vasmű Rt. Salgóbányatelepi Felvigyázó és Munkásszemélyzeti Olvasó Egylete. 1908. május 2-án hagyták jóvá alapszabályait. Alapszabályában megfogalmazott célja szerint: társas érintkezés és önművelődés, közügyek iránti érdeklődés fejlesztése, az irodalom pártolása, hírlapok és célszerű olvasmányok által. Jótékonysági rendezvények rendezése, a szerencsejátékokat kivéve. Az egyesület tisztségviselői, a gyárigazgató jóváhagyása mellett, a salgói főtisztviselők közül kerültek ki. így elnöke Szlovikovszky Emil üzemvezető lett, jegyzőjének pedig Billeter Henrik művezetőt választották.9 8 Salgó-bányatelepi zászlószentelés. Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1899. augusztus 6. 3. 9 Wabrosch, 1926. 8. .Balogh, 1996 - 1997. 106., Molnár, 1975. 52. 177
