Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Bódi Zsuzsa: A salgótarjáni kisiparosok az 1920-as években
Bonyi Antal kovácsmester, Friedler Samu könyvkereskedő és Bodó János városi tanácsnok, az Iparigazgatóság képviselője), valamint az Ipartestület küldöttei (Herczegh József kanonok plébános, Takács Ferenc pékmester, Zsiday István szíjgyártó mester). Az elnök Porázik György után 1928-ban Herczegh József kanonok lett, akit - halálát követően - Traum Péter esperes-plébános váltott fel. A felügyelőbizottság névsorát olvasva szembetűnő, hogy mennyire kevés a „ténylegesen” szakemberek aránya az oktatásban. Ez annak tudható be, hogy a mestereknek nem volt pedagógus képesítése és fordítva. A helyzet azóta sem változott sokat.50 Az iskolát minden évben meglátogatta egy tanfelügyelő, amely látogatásról a városi hetilap rendszeresen számot adott. íme egy példa: „Magyar Endre ipariskolai főigazgató február hó 27-én és 28-án megvizsgálta az községi iparostanonciskolát, amelyről az alábbi hivatabs átiratot adták: mindenekelőtt láttam, hogy az iskolában rendet, fegyelmet, jó tanulói magatartást találtam. ”51 52 A fenti jelentés azt is megállapítja, hogy az iskolában kevés a taneszköz. Ugyan ezt az észrevételt találjuk Nagy Antal már idézett munkájában is. Az iskolát a háború és az egymást váltó forradalmak tönkretették. 1920-ban újra fel kellett szerelni térképekkel, természettani és vegytani normál felszereléssel. A rajzosztályt „Lajos-féle” görgő falitáblákkal, táblai vonalzókkal, szögmérőkkel, körzőkkel látták el. A női szabás rajzoktatást a rajztábla és egy próbabábu segítette. Felszerelés volt tehát, csak túl kevés és hiányos. A diákok létszáma az évek során folyamatosan nőtt, főképp akkor, amikor 1927/28- as tanévben a lányok előtt is megnyitották az iskola kapuit. Ezt megelőzően, a háborús évek után a tanulólétszám nagyon lecsökkent. Az oktatás azonban nehéz feltételek között, de újraindult, és a létszámnövekedést két tényező is segítette. Egyrészt az új határok miatt a losonci iskola helyett Salgótarjánba jelentkeztek tanulni a vonzáskörzet pályaválasztás előtt álló fiataljai, másrészt az 1922-es várossá válás nagyobbá is tette Salgótarján vonzáskörzetét. Ugyanakkor továbbra is érkeztek gyerekek más megyékből is, sőt a diákok között voltak külföldi születésűek is. Valószínűleg Trianon után a határokon túlról menekültek gyermekei. A tanulók származás szerinti megoszlása52 Származás 1920. 1921. 1922. 1923. 1924. 1925. 1926. 1927. 1928. 1929. Salgótarján 69 61 81 71 90 114 206 159 125 125 Nógrád megye 12 13 28 21 50 52 59 89 63 82 Észak-Magyarország 19 14 19 16 29 25 30 32 35 42 Magyaro. egyéb része 12 6 14 4 22 23 37 24 16 33 Külföldi 13 3 2 4 4 1 5 1 50 Nagy Antal i.m. 51 A Munka, 7. évf. 1929. 3. jan. 19. 2. L 52 Petényi László i.m. 159
