Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Bódi Zsuzsa: A salgótarjáni kisiparosok az 1920-as években
I. A kisiparosok szakma szerinti megoszlása, gazdasági helyzetük A kisiparosokat a két világháború között két csoportba sorolták. Az egyik a képesítéshez kötött iparosoké volt, ide tartozott legtöbbjük. Ezeknek a szakmáknak az elsajátításához hosszabb tanidőre, tanoncévekre és segédi gyakorlatra volt szükség. A másik csoportba tartoztak a képesítéshez és engedélyhez kötött iparok.2 Ilyen iparnak számított például a fogadók, vendéglők, kocsmák vezetése. Ezeknél a szakmáknál a város, illetve a község szabályrendeletben előre meghatározta a kiadható engedélyek számát. Ebben az évtizedben a mestervizsga letétele még nem volt kötelező. Ezért az iparosok, ha rendelkeztek mestervizsgával, cégtáblájukon, hirdetésekben mindig feltüntették. Salgótarjánban 1922 és 1930 között a következőképpen alakult a város kisiparosainak szakma szerinti megoszlása3: Képesítéshez kötött iparosok száma Engedélyhez kötött iparosok száma cipész 37 kocsmáros 49 hentes-mészáros 31 vendéglős 15 pék 31 kőműves 15 asztalos 26 ács 5 férfi szabó 15 söröző, kávézó tulajdonos 4 női szabó 13 gáz- és vlzvezetékszerelő 3 borbély-fodrász 10 fogtechnikus 2 csizmadia 7 taxis 2 fényképész 4 fogadós 2 kovács 4 téglagyártó 1 lakatos 4 kosárfonó 1 kárpitos 3 lakatos és puskaműves 1 órás-ékszerész 3 kőfaragó 1 nyomda és kötészet 3 villanyszerelő 1 szűcs 3 kéményseprő 1 villanyszerelő 3 cementgyártó 1 szitakészítő 3 cipőfelsőrész készítő 3 bádogos 2 ács 2 kőműves 2 nőikalap-készítő 2 bélfeldolgozó 2 kőfaragó 1 tetőfedő 1 esztergályos 1 tűzhelykészítő 1 2 Közigazgatási ismeretek Összeállította: Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, 1942. 3 Nógrád Megyei Levéltár (továbbiakban NML) polgármesteri iratok (továbbiakban p.i.) salgótarjánijárás főszolgabírójának iparlajstroma 1922-30. V. 183. 8. sz. füzet 148
