Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - G. Toronyi Judit: Salgótarján választói társadalma a századelőn (1914–1917)
Az 1910-es évek elején beterjesztett törvényjavaslatok szerint az ipari munkásság lenne az a társadalmi csoport, amelynek a jogkiterjesztés nagyobb lehetőséget adna arra, hogy tagjai részt vegyenek a közéletben. Szintén új törekvésként jelentkezett az általános és titkos szavazás bevezetése a nyílt állásfoglalással szemben. A kormánypárti Nógrádi Hírlap 1913. január 12-i számában a választójogi reformról megjelent cikkében igen határozott véleményt mondott ennek lehetőségéről. „Oly biztos katasztrófához vinne az előre látható fejetlenség, melynek példáját csak a párisi kommün rémuralmában láthattuk. Nekünk igen is szükségünk van a választói jognak nem hirtelen, hanem lassúbb ütemben bekövetkező kiterjesztésére, úgy hogy zökkenők nélkül érjük el a népjogok kiszélesítésének tényét. ”3 A választójogi reformtervezet legnagyobb indulatokat kiváltó fejezete lett, és ellentmondott minden jogkiterjesztési szándéknak a választói jogosultság korhatárának felemelése 30 éves korra. A Felsőnógrád 1913. március 8-i számában Tisza István gróf parlamentben elhangzott beszédéről tudósítva ezzel kapcsolatban annak a véleménynek adott hangot, hogy „ha látjuk, hogy a demagógia minden tényezője mennyire összefog a 30 éves korhatár ellen, csak azt bizonyítja, hogy ez a korhatár a leghelyesebb cselekedetek egyike. ”4 Az új törvényt kritizálók nem értettek egyet azzal a módosítással sem, hogy elvették a jogot a törvényhatóságoktól, és belügyminiszteri hatáskörbe utalták a választókerületi beosztás szabályozását. Hosszas viták és huzavonák után végül az 1913. évi XIV. törvénycikk az országgyűlési képviselők választásáról 1913. április hó 30-án szentesítést nyert, és az országgyűlési képviselőválasztó kerületek számának és székhelyének megállapításáról szóló 1914. évi XV. törvénycikk kihirdetési napján, azaz 1914. év március hó 31. napján életbe lépett. Igaz az életbe lépésről csak annyiban beszélhetünk, hogy a törvény alapján írták össze a választásra jogosultakat, de a háború kitörése miatt választásokat már nem tartottak az új szabályozás szerint. Az első világháború után 1919-ben jelent meg az a választásokat szabályozó miniszterelnöki rendelet, amelynek alapján lebonyolították az 1920. évi választásokat. Az 1913-as törvény - hosszú évtizedek nagy nekirugaszkodásaképpen - 1 272 755- ről 1 627 136-ra, azaz mindössze 28%-kal növelte a választók számát, ami így a lakosság mintegy 8,7%-át jelentette. Részlegesen a törvényhatósági városokban elrendelte a titkos szavazást, ami annyit tett, hogy a megemelt számú 435 választókerületből 66-ban ezentúl így szavazhattak.5 Mivel az 1848,1874. és 1913. évi törvények vagyoni, adózási képesség, iskolázottsági illetve életkori cenzushoz kötötték a választói jogosultságot (a nőket mindhárom törvény kizárta a választói jog lehetőségéből), így községenként és városonként össze kellett írni azokat a férfiakat, akik megfeleltek a hatályos törvény cenzusainak. Az 1913. decemberében lezárt, 1914. évre elkészült névjegyzék (továbbiakban 1914- es névjegyzék) még az 1874. évi XXXIII. törvény alapján írta össze a választásra jogosultakat, az 1916. decemberében lezárt, 1917. évre készült névjegyzék (továbbiakban 1917- es névjegyzék) már az 1913. évi XIV. törvény szerint járt el. A két választói névjegyzék 3 Nógrádi Hírlap Balassagyarmat 1913. január 12. XLI. évfolyam 2. szám 4 Felsőnógrád Losonc 1913. március 8. II. évfolyam 20. szám 5 Gerő András: Uo. (67-68. oldal) 138
