Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)

Történelemtudomány - Jakus István János: A közlekedés, az ipar és a városi fejlődés kapcsolata Salgótarjánban és környékén

szóba, ezért a belvárosból indulva a régi épületek elbontásával egy új egységes elvek alapján létrejövő város kezdett kiépülni. Ugyan a tervek egységessége és a tervezők szakmai ismeretei megfelelőek voltak, azonban az elvárt városi arculat miatt a végeredmény ellentmondásos lett, melynek objektív értékelésére a mai napig nem képes a szakma. Mindenesetre 1968-ban a város Hild József díjat nyert a kiváló funkcionálisan és esztétikailag is megvalósult városképért és szerkezetért.“7

Ugyanakkor a város fejlődésének alapját adó gazdaság a tervgazdálkodás miatt alulteljesített, majd idővel sokszor hibás irányba haladt. Ezt még csak tetézte az államosítás27 28 során elvesző egyéb befektetés, amelyek hasznából tervezték hosszú időtávra tevékenységüket a helyi vállalatok. A leépülés eltakarására folyamatosan jöttek létre közepesen megfelelő új üzemek, mint például a Vegyépszer vagy a Budapesti Rádiótechnikai Gépgyár egy-egy üzeme29. Azonban a jelek egyértelműen azt mutatták, hogy a leépülés elkerülhetetlen. így lehetséges, hogy a környék egyetlen jelentős és gazdaságilag megalapozott gyáregysége helyhiány miatt nem Salgótarjánban, hanem Mátranovákon jön létre. Ez volt a Ganz precíziós acélszerkezeteket gyártó üzeme, amely ma a Bombardier Transportation cégcsoport üzeme. A város az 1970-es években ért fejlődésének csúcsára. 1981-től a város lakosságának száma csökkenni kezd az országéval megegyező tendenciák szerint. Azonban a rendszerváltás után a város magára maradt. Az évtizedes technikai és technológiai elmaradásban lévő nehézipari nagyüzemek felújítására, vagy eladására esély sem volt. Ezek piaca drasztikusan csökkent is a megjelenő távol keleti termékek mellett. További probléma volt, hogy a városlakók jelentős részének a szaktudása a kiszolgált iparágakon túl nem volt hasznosítható. így az 1990-es évek strukturális válságát a város nehezen élte át bármiféle financiális segítség nélkül. A befektetői környezet kialakulása a mai napig nem történt meg megfelelő módon, és a közlekedési infrastruktúra is idejét múlttá vált. Ennek köszönhetően a XX. század végére jellemzővé vált a távoli helyen (jellemzően Budapesten) való munkavégzés és az ingázás, amely a rossz közlekedési formák és viszonyok miatt hosszú távon nem tartható fenn, így a főváros jellegzetes elszívó hatást gyakorol a városra. Ezért 2000 után a lakosság fogyásának mértéke elképesztő ütemet mutatott és az országos trendeket jóval meghaladta. Siralmas a terület gazdasága is, melyet a jellemző statisztikai mutatók is jeleznek. Ennek következménye a lakosság elszegényedése, ami a helyi vásárlóerő hanyatlását is okozza, ezzel a kereskedelemre is kihatva. Már a teljes leszakadás jelzi előre az üzletek összetétele, amely forgalmuk meghatározó része olyan területeket fed le, melyek az emberek lét- fenntartásához szükséges30.

27 Szvircsek Ferenc: A nagyipar szerepe Salgótarján város arculatának formálásában (Palócföld 93/1, XXVII. évfolyam január - február; Salgótarján LXX. rovat; Főszerkesztő: Pál József); Salgótarján, 1993 (Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata; Kiadta a Nógrád Megyei Közművelődési Központ)

28 Megkeződött az ipar fejlődése (Nógrád - 1975. március 29. szombat, 30 éve történt rovat)

29 Mészáros Ottó: Nógrád megye ipari szerkezetének változásai (Nógrád - 1975. február 2. vasárnap)

30 Dr. Engelberth István: Nógrád megye társadalmi-gazdasági helyzete napjainkban (Hogyan segítheti a salgótarjáni felsőoktatás a válságból történő kilábalást?), Salgótarján, 2008 (Kiadta BGF Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar, Salgótarjáni Intézet, Közgazdasági és Módszertani Intézet - Közgazdasági és Társadalomtudományi Intézeti Tanszéki Osztály)

134