Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Jakus István János: A közlekedés, az ipar és a városi fejlődés kapcsolata Salgótarjánban és környékén
A szénbányák és a vasút kiépülése közvetlenül hatott a térségre, mivel az energetikai és a szállítási igények is a legkorszerűbbek lettek. így jelentek meg az első gyárak a térségben. Mindjárt a szénbányára alapozott üzem a Salgótarjáni Vasfinomító Rt. volt, amely 1870-ben telepedett meg a településen. Bár a bányával való kapcsolata a vállalatnak tökéletes volt, azonban az 1870-1875 közötti válságban a széntermelés erősen visz- szaesett. Ebből a bányatársaság megerősödve került ki, mivel felvásárolta az elérhető konkurenciákat. A szén árának emelkedése és termelési volumenének csökkenése miatt a vasgyár a Siemens féle regeneratív gázfűtést kezdi alkalmazni a kavaró medencéknél és 1878-ra már teljesen gáztüzelésű az üzem. És bár a korai évek ennél a vállalkozásnál is veszteségesek voltak 1876-ban 5% osztalékot tudott fizetni és a következő évben már 98 113 Ft tiszta jövedelmet tudtak felmutatni, tehát helyzetük stabilizálódott a piacon. A fellendüléshez hozzájárult még az is, hogy a magyar állam megrendelésekkel próbálta segíteni a válságban a társaságokat, így a Magyar Királyi Operaház összes vasanyagát a vasmű szállította le az építkezésre. 1881-ben bécsi befektető bankárok ösztönzésére fuzionál a Rimamurányi Vasművel. Az új Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt. salgótarjáni székhellyel és további gömöri és borsodi ipartelepekkel létrejön. A Vasmű ipari innovációk terén is igyekszik fejlődni, ezért különböző acélgyártási technológiák licencét vásárolja meg. Salgótarjáni üzemükben a Thomas eljárást, még ózdi üzemükben a Martin eljárást próbálják ki. Minőségi és eredményességi mutatók szerint az utóbbi mondható gazdaságosnak, ezért az acélgyártás Ózdra települ, még a termékgyártás egy specializált része maradt Salgótarjánban. A későbbiek folyamán a vasöntés egyre nagyobb teret hódít a salgótarjáni üzem termelésében, ezért a folyamatos fejlődés eredményeként 1907- ben önálló vasöntöde műhely nyílik és a vasgyártás központja Salgótarján lesz. A vállalat a bánya után a legnagyobb méretű és eredményességű társaság a térségben. Sikerét jelzi a hazai részvénykibocsátáson kívül a külföldi tőzsdéken való jegyzés is12. A nagy gyárak mellett továbbiak is megtelepednek a térségben, melyek mérete és szerepe ugyan nem olyan nagymértékű, mint az előbb bemutatottaké, de alapvető szerepük volt a gazdasági élet fellendítésében és a település formálásában is. Keszler, Böhm és Bauer kereskedők és zálogház tulajdonosok 1893-ban létrehozzák salgótarjáni gépgyárukat. A termékpaletta igen széles, gyártanak féktuskókat a MÁV-nak, illetve vízvezetékeket és csatornafedeleket a Fővárosi Csatornázási Művek számára. 1896-tól a gyár felveszi a Hirsch és Frank Budapest Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntöde Rt. nevet. Ekkor már a sokféle termék között felbukkannak a később jelentős profilt adó háztartási berendezések, konyhaeszközök és tűzhelyek is13. A környék hegyvidéki erdeiben már régóta űzött üvegkészítés mestersége az idők folyamán apró lépésekkel elkezdett a szervezettebb termelés felé átalakulni. Ennek az energetikai és szállítási fejlődés óriási lökést adott és a XIX. század közepére a régi huták tevékenységét teljesen kiváltotta és a század végére teljesen üzemszerűvé tette. Ennek a folyamatnak a jegyében az 1870-es években a budapesti iparkamara 7 üveggyárából 6 Nógrád megyében működött. Ezek a kis manufakturális üzemek eleinte vízi meg12 Csík Pál (szerk.): Salgótarján története; Salgótarján, 1972 (Kiadta a Salgótarján Városi Tanács) 106. o. 13 Balogh Sándor (szerk.): Nógrád megye története II.; Salgótarján, 1969 (Kiadta a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága) 145. o. 126