Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)

Történelemtudomány - Komjáti Zoltán Igor: Amikor az ellentétek kiéleződnek…

Érdemes megfigyelni, hogy a vármegyei nemesség csakis a katonai oldalról elköve­tett cselekedetei miatt vádolta az alkapitányt, holott Bélteky Pál magisztrátusbeli társuk, „kollégájuk” volt, hiszen 1672. augusztustól kezdve Pest-Pilis-Solt vármegyének alispán­jaként is tevékenykedett, tehát az esemény időpontjában már 6 éve. Maga Ebeczky Menyhért is Nógrád megyei substitutus (helyettes) alispán volt, emellett Heves és Kül- ső-Szolnok vármegye jurasszora (nemesi ülnöke) is. A tanúvallomások főbb szereplői (Barsy János, Ötvös Márton, ifjabb Márton Nagy István, Dobay János, Fügedy István és Barátnaky Ferenc) szintén magisztrátusbeli pozíciókat töltöttek be. (Bár Bélteky Pál „megnyerte” a pert, mégis a katonai pozíciója megingott, mert már 1679 januárjában fontolgatni kezdte az alkapitányi posztról való lemondását, februárban az Udvari Hadi­tanácsnak is írt, végül május legvégén valóban távozott. Ám az alispánságról nem mon­dott le, és további három évig, Fülek 1682-es ostromáig, posztján maradt. ) A 31 tanúzó közül 18 személy egyértelműen nemes volt: 11 férfi, 1 fiú (Pápai István), 4 asszony (Bekényi Zsófia, Kurinczi Orsolya, Horti Kovács Judit és Nagyváti Erzsébet), 1 özvegyasszony (Szőgyéni Borbála) és 1 lány (Pápai Zsuzsanna). Nem nemesi származású volt tehát 13 tanúzó: 4 férfi, 1 asszony, 6 végvári katona és 2 fő Bélteky Pál szolgájaként. A nemesi származású, vagy nemesi függésű tanúzók sokszor homályosan vallottak, vagy azért, hogy Bélteky Pálra hárítsák a vétket, vagy azért mert féltek a következmé­nyektől. De az sem kizárt, hogy annyira gyorsan történtek az események, hogy minden összemosódott, és kinek-kinek más-más aspektus maradt meg az emlékezetében. A fo­lyamatos káromkodás (bár szinte minden tanúzó szájából más variációban hangzott el) ténye igaz volt, és Ebeczky Menyhért már ezzel súlyosan megsértette a kor erkölcsi és etikai normáit. Gyilkos szándékának kontinuálása pedig egyenesen tarthatatlanná tette helyzetét. A nemesi származású asszonyok vallomása egybefüggött urukéval, mivel jogi hely­zetük nem tette lehetővé az önálló tanúskodást, még ha nemesek is voltak. Ezt mutatja az is, hogy a két Pápai-gyermek közül a 16 éves fiú önálló tanúvallomást adott, míg a 15 éves lány az anyja szavait ismételte. Érdekes megfigyelni Horti Kovács Judit nemesasz- szonyt is, akinek férje (Megyei András) ugyan nem volt nobilis, mégis, mint házastárs, nem tett önálló vallomást. Viszont Gyöngyösiné Bekényi Zsófia (a tanúvallomást felve­vő jurasszor felesége) önállóan vallott. Meglepő a végvári katonák passzivitása. A szemük előtt zajlottak az események, és nem avatkoztak bele, pedig egy kemény, bátor és karizmatikus gyalogostiszt is ott tar­tózkodott, Kakukk Gergely, aki beleszólás nélkül tűrte az eszkalálódó eseményeket. Még a lövés utáni csetepatéban sem vettek részt. Nagyon valószínű, hogy az elöljáróktól szi­gorú parancsot kaptak arra, hogy semmilyen nemesek közötti perpatvarba vagy provo­káló célzatú cselekménybe ne avatkozzanak bele. Bár az alkapitányukról van szó, a fe­lettesükről, passzívan álltak ott, és a verekedésben csakis Bélteky szolgái vettek részt. 19 KOMJÁTI, 2012. 34-35. 102

Next

/
Thumbnails
Contents