Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Régészet - Balogh-László Emese: A salgói vár kora újkori kerámiaanyag
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BELA UZEUM ÉVKÖNYVÉ XXXVI. Összegzés Bár a vár területén előkerültek korábbi korszakra keltezhető kerámiatöredékek is - így néhány 13. századi töredék, illetve egy csigavonal-díszes fazék,60 melyet a korábbi munkák már bemutattak -, a házi és díszkerámiák kivétel nélkül a vár utolsó, oszmán katonaság által lakott időszakából származnak. Ezt mind a leletanyag, mind a régészeti megfigyelések alátámasztják. A vár különböző pontjairól, az ásatások során megfigyelt rétegekből előkerült leletanyag nem variábilis, azaz az egyes edénycsoportokon belül - pl. fazekak, korsók, stb. - csak kevés edénytípus ismert. Ezen belül sem az edények díszítése, sem a formája nem mutat nagy változatosságot. Szinte minden, ismert típusba tartozó kerámia előkerült a vár különböző pontjain feltárásra került rétegekből. Mivel járószint nem volt megfogható - így a katonák feltehetően a sziklafelszínen közlekedtek. Emellett vár folyamatosan lakott volt, egészen a 16. század végén bekövetkezett pusztulásig. Mivel ekkor erőszakosan pusztult el a vár - ezt támasztják alá az égésrétegek, az omlásrétegek, a feltárt ágyúgolyók, szakállaspuska-lövedékek is -, így mindaz, ami itt feltárásra került, egyértelműen a vár életének utolsó szakaszából származik. A cserépedények többsége fehérre égő agyagból készült, homokkal és aprókaviccsal soványított, jól korongolt, vékony falú áru. A leletek túlnyomó többsége a házi kerámiák közé tartozik, a néhány ún. metéltmázas kerámia, a díszes tálak, szürke korsó, kancsó, valamint a losticei kerámia töredéke azonban azt bizonyítják, igény mutatkozott a díszkerámiák használatára, jelenlétére is. A házi kerámiák között legnagyobb számban a díszítetlen, ezt követően a sávosan festett és a belső oldalán mázas fazekakat lehetett azonosítani, ennél jóval kisebb számban voltak jelen a hullámosra nyomkodott peremű fazekak. A korsók és kancsók száma a fazekakéhoz képest elenyésző, mindössze 63 darab. A fazekak között a legelterjedtebbek a 14—18 cm-es peremátmérőjű, közepes méretű edények. A fazekak között szinte azonos számban voltak megtalálhatók a tagolt és az egyszerű szalagperemű típusok. A fazékperemek vizsgálatakor egyértelműen meg lehetett állapítani, hogy bizonyos edényfajtákhoz bizonyos peremtípusok tartoztak. A díszkerámiák esetében megállapíthatjuk, hogy az ún. metéltmázas edényeken a zöld, sárga és barna mázak kombinációit alkalmazták, s a leggyakrabban bepecsételéssel díszítették ezeket az edényeket. A tálak esetében csak egy töredéknél volt megfigyelhető, hogy a tál aljának belső oldalát díszítették. A loáticei töredék jelenléte az anyagban igazolja, hogy nem csak a gömöri falvak látták el áruval a várban állomásozó katonaságot, hanem más irányból is érkezhettek fazekastermékek a területre, azonban ennek ellenére feltűnő a jellegzetes oszmán anyag hiánya. 60 Lásd a 27. lábjegyzetet. 80
