Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Múzeumügy - Szirácsik Éva: A Nógrád megyei muzeális intézmények pályázati fejlesztései (200-2013)
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA JJ* ^MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. PÁLYÁZATI ÖSZTÖNZŐK ÉS KÉNYSZEREK A gazdasági válság hatására a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet sajátossága volt a vizsgált időszakban, hogy költségvetése egyáltalán nem tartalmazott szakmai jellegű kiadást 2009 és 2012 folyamán a súlyos, korábban nem tapasztalt forráselvonás miatt. A szakmai feladatok ellátásához külső források bevonására volt szükség. A különféle jellegű önkéntes munka, a szponzori támogatás, nem utolsósorban a pályázati források megszerzése stratégiai fontosságúvá vált. Az önkéntes munka és a szponzoráció területén a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum tűnt ki, aminek hátterében a múzeum társadalmasítása állt. A salgótarjáni múzeum már 2009-ben közel hatszáz önkéntest vont be elsősorban a rendezvények és kiállítások szervezésébe és lebonyolításába, illetve azok hírüladásába a médiában, vagy egyéb módon. Civil szervezetekkel való kapcsolattartáson túl segítettük egyesületté válni a Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Körét (jelenlegi nevén a Dornyay Béla Múzeum Baráti Körét), illetve a helyi üveggyártás értékeit őrző Öblösüveggyártás Hagyományápoló Egyesületet, valamint az akkori nevén a Nógrádi Történeti Múzeum Bányászati Kiállítóhelyét támogató Bányamúzeumot Segítők Baráti Körét. A pedagógusok iránti megbecsülést igyekeztünk megerősíteni. A Nógrádi Történeti Múzeum adta ki elsőként a múzeumbarát iskola, a múzeumbarát pedagógus díjakat, amit a megye múzeumaira és pedagógusaira is ki tudtunk terjeszteni. A díj alapítását egyébként más vidéki és fővárosi múzeumok is átvették. Mindennek hatására a megyei múzeum a társadalmi kapcsolatok felelevenítése címén 2010-ben a Múzeumok Majálisán rangos szakmai szervezetek elismerését érdemelte ki, jóllehet a múzeum 2008-as teljesítménye és a közönség érdektelensége alapján az akkori fenntartó még a bezárásán gondolkodott. A szponzori források megszerzése is kitüntetett feladat volt a megyei múzeumban. Ez egyfelől érintette a múzeumi szervezetet, másfelől pedig sok anyagi segítséget kapott a Nógrádi Történeti Múzeum is. Például a múzeumi szervezet a megyei múzeum szervezésében csak szponzorok bevonásával írhatta ki a Nagy Iván Honismereti Pályázatot, jelentethette meg a múzeumi szervezet bizonyos kiadványait. A salgótarjáni múzeum például jelentős szakminisztériumi támogatással alakíttathatta ki a műtárgybarát környezetet egyik kiállítótermében, az Európa Bizottság Magyarországi Képviselete pedig gördülőállvány-rendszer adományozásával segítette a műtárgyak szakszerű és helytakarékos tárolását. Kisebb, de mindenképpen fontos támogatások révén jöhetett létre számos rendezvényünk, kiállításunk, hiszen a múzeumi szervezetben ezek közül a legtöbb a Nógrádi Történeti Múzeumban valósult meg. A szakmai önállósággal rendelkező tagmúzeumok vezetői azonban egyformán fontosnak tartották a pályázati források megszerzését az irányításuk alatt lévő múzeumok esetében, amit az adott múzeumok szakembergárdája aktívan támogatott. Mindezek miatt a múzeumi szervezetben kitüntetett szereppel bírt a pályá44
