Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Irodalomtörténet - Handó Péter: Hagyatékból szerkesztve. Adalékok Marschalkó Zsolt (1962–2008) Viking című posztumusz kötetéhez
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA J. JL JV1ÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. „I. Sok mindent megélt már” kezdetű sorba viszont a „sok” elé „Úgy néz ki,” beszúrással éltek. A BHH-beli közlésből szintén kihagyták a „I. Lónyay Etelka... első szerelmem. Szívem csücske...”45 bekezdés utolsó mondatát. Habár - úgy véljük - ezt teljesen jogosan tették, mert Madách Imre szellemiségétől teljesen idegen egy efféle kijelentés, a kötetben mégis megtartottuk az eredeti bekezdést, ragaszkodva szerzőnk szövegéhez. A szolgálólány utolsó, nagyobb terjedelmű megnyilvánulásában teljes mondat átírására is sor került. A „Ne akarjanak nekünk bizonyítani, mert minek?”/„Ne bizonyítsanak nekünk, minek?”-re46 változik. A nyomatékosító szerepet betöltő „És fel akarják őket nevelni. És békében akarják őket felnevelni...”47 állítást „És fel akarják őket nevelni. Békében.,.”-re48 rövidítették. Egyik változtatást sem tekintettük szükségesnek átvezetni a Garabonciás Vikingben megjelent szövegébe. Madách Imre A nőről, különösen esztétikai szempontból című akadémiai székfoglalójából több helyen is idézett Marschalkó Zsolt. A balassagyarmati szerkesztője, Vas Ágnes észrevette, hogy egy helyen pontatlanul tette ezt. A „csekély űrt tölthet be”-t „csekély űrt tölthet csak be”-re49 javította. Ezt mi is elvégeztük.50 Szintén jogosnak véltük a „I. Kedves barátom, ne okold magad!”/„I. Kedves barátom, ne okolja magát!”-ra51 történő cseréjét, mivel az I. Madách Imre és Luc Feri közötti beszélgetés magázódó hangnemben folyik. (Egyébként a „Feri” szinte kívánná a tegezést, de szerzőnktől nem csak az életben, művei világától is idegen a „csendőrpertu”.) A Marschalkó Zsoltnál a „Szolgálólány”-ként összefoglalt szereplők nevei az adott szövegkörnyezetben névhelyesen jelennek meg, az utolsó szakaszban viszont „Zsu”-ként játszatja, amit mi is csak a Keretjáték első, függelékben közölt részében tartunk jogosnak, ezért jelölésére átvettük a BHH-beli - a szereppel szinkront mutató - „szolgálólány”-t. Marschalkó Zsolt három ponttal végződő mondatai a legritkább esetben befejezetlenek, azt pedig szinte soha nem mondhatjuk el róluk, hogy pontatlanul megfogalmazottak. Egyetlen kivételtől eltekintve nem is találtunk ilyen szöveghelyre. Ez azonban nem csak a szerzőnk, hanem mindazok figyelmét elkerülte, akik ez idáig a szöveggel dolgoztak. Bár indokoltnak tartanánk az „evett a Tudás-fájából”/ „evett a tudás fájából”52 kijelentést „evett a Tudás fájának gyümölcséből”-re változ45 Marschalkó, 2012. 95., 2004. 65. 46 Marschalkó, 2012. 99., 2004. 67. 47 Marschalkó, 2012. 99. 48 Marschalkó, 2004. 67. 49 Marschalkó, 2004. 62. 50 Marschalkó, 2012. 90. 51 Marschalkó, 2012. 91., 2004. 62. 53 Marschalkó, 2012. 98., 2004. 66. 303
