Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Művészettörténet - K. Peák Ildikó: Egy gyűjtő portréja (Mihályfi Ernőről)
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLAJíJL MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVL és Bajcsy-Zsilinszky Endrével megindította a Független Magyarországot, amelyet Bajcsy-Zsilinszky kiválása után is szerkesztett. 1942-ben részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság megalakításában és belépett a Független Kisgazda Pártba. Szerkesztette a Magyar Nemzetet is. 1945 után a fővárosban a Független Kisgazda Párt balszárnyának egyik vezetője lett, mint a városi értelmiséget tömörítő ún. Fórum-kör tagja. A II. világháború után elsősorban politikusként tevékenykedett. 1949 szeptemberétől 1951 januárjáig, majd 1957 szeptemberétől haláláig a Magyar Nemzet főszerkesztője volt. Az 1950-es évektől számos politikai tisztséget viselt, így 1947-től haláláig nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő volt. 1947 márciusától szeptemberig tájékoztatásügyi miniszterként, ugyanezen év májusától szeptemberig ideiglenes megbízással külügyminiszterként, 1951. januártól áprilisig népművelési miniszterhelyettesként, 1957 áprilisától 1958 szeptemberéig művelődésügyi miniszter- helyettesként dolgozott. Mindemellett számos egyéb politikai tisztséget viselt. Politikusi tisztségei, feladatai mellett számos cikket, tanulmányt írt a kor kultúrájáról, köztük számos képzőművészeti tárgyú esszét, kritikát. Összegyűjtött képzőművészeti írásainak java része kötetben Művészek, barátaim címmel jelent meg 1977-ben. Ez a könyv már posztumusz jelent meg, hiszen Mihályfi Ernő 1972. november 20-án hunyt el Budapesten.3 Emlékirat helyett címmel 1975-ben, szintén halála után megjelent, kulturális témájú cikkeit összegyűjtő kötetében is számos művészeti írása jelent meg. A fenti rövid, bár eseményekben gazdag életrajz is nyilvánvalóvá tesz az olvasó számára két fontos tényt. Mihályfi Ernő szerette és értette a képzőművészetet, ugyanakkor politikai beállítottsága, szemlélete baloldali volt. Ez a baloldaliság számunkra most elsősorban és kizárólag Mihályfi Ernő ízlésének s az általa létrehozott műgyűjtemény összetételének megismerése érdekében fontos. Szeretnénk továbbá már itt, írásunk elején hangsúlyozni, hogy jelen tanulmány nem tekinti feladatának Mihályfi Ernő közéleti tevékenységének vizsgálatát, illetve megítélését, szigorúan a műgyűjtőt kívánjuk megismerni és megismertetni. Ha áttekintjük a Mihályfi gyűjtemény máig használatos, Sinkó Katalin művészettörténész által az 1980-as évek elején összeállított, a teljes, a családnál maradt gyűjteményi anyagra kiterjedő katalógusát, igazolva látjuk az a többször is idézett állítást, mely szerint Mihályfi Ernő elsődlegesen a XX. század első fele avantgárd irányzatai képviselőinek alkotásait gyűjtötte. Ha tanulmányozzuk az egyes alkotók életrajzát, látjuk, hogy közülük nagyon sokan tagjai, vagy éppen alapítói voltak az UME-nak (Új Művészek Egyesülete), a KUT-nak (Képzőművészek Új Társasága). A gyűjteményben - Orbán Dezső kivételével - megtaláljuk az 1909 és 1912 között létező Nyolcak képviselőinek - Berény Róbert, Czigány Dezső, Czó- bel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos - alkotásait. 3 Magyar Életrajzi Lexikon, 1981. 525. 255
