Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Történelemtudomány - Kerényi Éva–Angyal László: Vendéglátóhelyek, s azok nevei Losoncon a 19. század derekától a 20. század első feléig
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA ÍÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. Az új Kaszinó-épület hamar a kulturális és társasági élet gócpontjává vált. A 19. század 60-as éveiben fényes bálok és mulatságok közkedvelt színhelye, melyet Madách Imre és Mikszáth Kálmán is szívesen látogatott. Az országos és hetivásárok alkalmával a szálló minden szobája elkelt. Mint ahogy a Nógrád és a szomszédos vármegyék földesurainak ideális helyszínül szolgált üzleti megbeszélések lebonyolítására, úgy a vándorszínészeknek is hónapokra fedelet nyújtott. 1873-tól a városi képviselőtestület a Kaszinó épületének déli oldalához egy állandó színház felépítését tervezte, a tervek azonban kudarcba fulladtak.81 Ugyanakkor tudomásunk van arról, hogy 1881 augusztusában az egész épület siralmas, elhanyagolt állapotban volt. A Losoncz és Vidéke 1879 decemberében például említést tesz arról, hogy a városi nagy fogadó ellen sok panasz érkezik a vendégektől, miszerint a szobák fűtetlenek, a vendégszobák pedig nincsenek ellátva csengővel.82 Virágkorát Klamárik Danó ideje alatt élte meg, aki 1885 szeptemberétől volt messze földön híres bérlője-vendéglőse. Nemcsak a társadalom krémje, hanem helyi hivatalnokok és egyszerű losonci iparos gyármunkások is szívesen látogatták. Közebédek, közvacsorák, esküvői lakomák, bálok, mulatságok, zeneestélyek helyszíne a századfordulón. Ahogy a Losoncz és Vidéke is jegyzi, ajánlott helynek számított: „...mely szemenszedett delikát ételekkel volt gömyedésig terhelve ... a vendégek szorgalommal pusztították el Danó igazgatása alatt... pinczérek egész sora hordta a habzó sört”.83 Klamárik Danó kávéházában kerek tölgyfaasztalt állított azon polgárok részére, kik délutánonként rendszeresen e mögött ültek össze diskurálni. így alakult meg 1881 decemberében a jótékonysági célokat teljesítő Kerek asztaltársaság, mely később Losonci asztaltársaság néven vált ismertté. A regionális sajtó beszámolója alapján 1888. február 9-én a gavallér vendéglős még hamvazószerda napján is megtéríttette az egész megyében jól ismert asztalokat.84 Egy ilyen hamvazószer- dás eseményhez köthető a helyi sajtó által 1899-ben feljegyzett heringlakoma, melyre törzsvendégeit invitálta. A heringen kívül osztriga, kaviár, szardínia, hideg fölvágottak és egyéb ínyenc gourmet ételek kerültek terítékre, melyeket sörrel- borral kénye kedvére fogyaszthatott.85 A Losoncz és Vidéke 1903. szeptember 20-i számában még a menüről is beszámol, melyet a városi Vigadó nagytermében a F.M.K.E. díszközgyűlésének tiszteletére rendezendő lakomán: „Pontban két órakor zendült fel a Rákóczi-induló, jelezve az ebéd megkezdődését: Fehér leves tojáslepénnyel. Tok tartármártással. Párolt marhasült körözve. Tűzdelt csirke vegyes 81 Adamová - Puntigán, 2004. 49. 82 Losoncz és Vidéke, 1879. december 28. 83 1888. február 9. Idézi: Puntigán, 2007. 17. 84 Adamová - Puntigán, 2004. 51. 85 Losoncz és Vidéke, 1899. február 19. 237
