Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Történelemtudomány - Kerényi Éva–Angyal László: Vendéglátóhelyek, s azok nevei Losoncon a 19. század derekától a 20. század első feléig
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BELA UZEUM ÉVKÖNYVÉ XXXVI. VENDÉGLÁTÓHELYEK, S AZOK NEVEI LOSONCON A 19. SZÁZAD DEREKÁTÓL A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉIG KERÉNYI ÉVA - ANGYAL LÁSZLÓ Tanulmányunk legelején essék szó magáról a kereskedelemről és a vendéglátásról. A vendéglátóhelyek mind a múltban, mind a jelenben a társadalmi élet gyújtópontjai és a kulturális fejlődés tükörképei. A vendéglátóhelyeken zajló társadalmi életből erők nőnek ki, melyek hatást gyakorolnak a politikai életre. A vendégasztalnál gyakran szenvedélyesen megvitatott napi események közül azok, amelyek maradandóknak bizonyulnak, mint a kultúra fejlődésének, vagy hanyatlásának tényezői csapódnak le a vendéglátóhelyek külszínén és belsejében. Ez pedig az üzletre, annak helyiségeire, a tulajdonosra, a személyzetre és végül nem utolsó sorban a vendégre és annak szokásaira egyaránt vonatkozik.1 Ahogyan Gundel Imre is jellemzi kötetében, egy-egy település első, illetve később legfontosabb vendéglátó-ipari egységeinek helyét két tényező határozta meg: az egyik a különféle közlekedési eszközök megálló-és átszállóhelyei, a másik a fürdő- és gyógyhelyek, később a búcsú- és kegyhelyek, majd a turisztikai nevezetességek. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a vendéglátással foglalkozó intézmények funkciói annyira összemosódtak (szállásadás, ellátás, szórakoztatás), hogy sok esetben a fogadó, a szálló, a korcsma vagy a vendéglő nevek alapján nem is tudunk egyértelműen pontos üzletkörükre következtetni.1 2 Nézzük, miként alakult a vendéglátóipar Nógrád szívében, Losonc városában a 19. század derekától a 20. század első feléig! A 19. század végén az Osztrák-Magyar Monarchiában, de különösen Magyar- országon felgyorsult az ipar fejlődése, az urbanizáció, s ez Losoncon is éreztette hatását. Jelentős építkezések, modern városfejlesztés, nagyarányú polgárosodás vette kezdetét. A város területe 1910-ben 6059 katasztrális hold. Lakosainak száma gyorsan növekedett, az 1869-ben számlált 5178 főről 1900-ra 8953-re ugrott, 1940-ben pedig már 14 988 lakosról beszélhetünk.3 A dualizmus idején Losonc lakosainak 80 százaléka magyar ajkú, jelentős az izraelita vallásúak száma (a 20. század elején 2000 fő körüli). 1 Gundel-Harmath, 1979. 38. 2 Gundel-Harmath, 1979. 39. 3 Drenko, 1997a. 9—10. 223
