Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Történelemtudomány - Fodor Miklós Zoltán: Élet a Bulgárföldön (A zagyvaapátfalvai bulgárkertészek)
I NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BELA ÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. ÉLET A BULGÁRFÖLDÖN (A ZAGYVAPÁLFALVAI BULGÁRKERTÉSZEK) FODOR MIKLÓS ZOLTÁN BEVEZETÉS Salgótarján és az 1961-ig önálló településként létező Zagyvapálfalva társadalom- történeti leírása nagyjából ismert. A barnakőszén-bányászat, valamint a szénva- gyon kiaknázására épülő ipartelepítés kezdetén meginduló munkaerő beáramlás az első évtizedekben etnikailag sokszínű helyi közösséget hozott létre a két településen - igaz, a megtelepülök gyorsan asszimilálódtak. A feldolgozások csak érintőlegesen tárgyalták egy, a vidékünkön kis létszámú, néhány családból álló etnikum, a bulgárok helyi jelenlétét. A 19. század utolsó harmadától Magyarország számos pontján megtelepedő balkáni népcsoport tagjai számarányuknál lényegesen jelentősebb befolyást gyakoroltak a honi veteményes kerti zöldségtermesztésre és ennek folytán a magyarság étkezési kultúrájára. írásomban a Zagyvapálfalván az 1910-es évektől megtelepedő és virágzó kertkultúrát teremtő bulgárkertészek tevékenységét igyekszem bemutatni. Pálfalván telepedtek le, de bérelt vagy később megvásárolt földterületeik átértek a korabeli Salgótarján közigazgatási határain túlra (a Paptagban, a salgótarjáni plébánia földjeiből is béreltek). írott források hiányában (esetleg azok lappangó mivolta miatt), mindenekelőtt személyes visszaemlékezések idézik fel a ma már környékünkön is letűnt bulgárkertészetek világát. A zagyvapálfalvai bolgárok életét megelevenítő emlékek mindenekelőtt az 1940—1950-es évekre vonatkoznak, az akkori személyekről, munkakultúráról, életmódról szólnak. Az adatközlők zöme ugyanis a 70-es korosztályhoz tartozik, vagy olyan személytől származnak az emlékek, aki már felnőttként került az 1940-es évek második felében Zagyvapálfalvára.1 A bulgárok zöldségtermesztési ismereteinek kifejlődésében az oszmán-török hódoltság játszott meghatározó szerepet. Az oszmánok étkezési kultúrájuk kapcsán a meghódított területeken meghonosították a zöldségtermelést, különösen a hadsereg élelmizési központjai körül. A kerti munkásokat a hódítók a helyi 1 A visszaemlékezőktől származó adatok esetében nem élek külön hivatkozásokkal, csak a szakirodalomból vett adatokat jegyzetelem. Az írás végén megjelölt adatközlők adatai között lényegében nem észleltem ellentmondásokat. 199
