Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Történelemtudomány - Balogh Zoltán: Üveggyári munkáskultúra Salgótarjánban 1906–1946
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA J1 JMÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. Hagyományai voltak a gyermek majálisok rendezésének. A Palackgyári Munkások Társas Egylete és az Olvasókör évente megrendezte a gyermek majálist. Többnyire a városhoz közeli erdőkben, jacubi, Somlyói tónál, vagy a kazári hegy alatt tartották, rossz idő estén pedig a kantin udvara adott helyet a rendezvénynek. A majálison a gyerekek számára - a kor divatjának megfelelően - különféle ügyességi játékokat rendeztek. Rendkívül népszerű volt a lepényevés, a zsákban futás, a korsóütés, a síkfutás, horgászás stb. A majálison a gyerekek tízórait, ebédre gulyást, uzsonnára virslit kaptak málnaszörppel. A gyermekműsorok megrendezéséhez az üveggyári munkások anyagilag is hozzájárultak. Az olvasóköri tagok személyenként 20 fillért, a nem tagok 50 fillért fizettek be, amelynek fejében reggelit, ebédet és uzsonnát kaptak. A majálisok többnyire a felnőttek táncmulatságával értek véget.18 AZ ÜVEGGYÁRI MUNKÁSOK ÉLETKÖRÜLMÉNYEI, MOZGALMAI A palackgyári munkásoknak rendkívül nehéz viszonyok között kellett dolgoznia. A fúvók napi 10 órát dolgoztak a kemence mellett az elviselhetetlen hőségben, heti 50 koronáért, amelyből ők fizették a segédfúvók heti 10—12 koronás bérét is. A segédfúvóknak 6—7 évig kellett dolgozniuk, hogy fúvók lehessenek. A fúvók tüdeje erősen igénybe volt véve, sokan haltak meg tüdővészben. A kemencéknél dolgozó munkásoknak pedig a látásuk romlott rohamosan. Ennél is rosszabb a 12-14 éves behordó gyerekek sorsa, akik 2 korona bérért dolgoztak a pokoli hőségben. A hőség miatt óriási volt a munkások folyadék igénye, de rendes víz nem volt. Ásott kutakból juthattak egészségtelen ivóvízhez. Éppen ezért nem volt meglepő, hogy a gyári kantinok forgalma jelentős volt. Az éjjel-nappal nyitva tartó palackgyári kantinban minden két héten egy vagon sör, nagy mennyiségű bor és pálinka fogyott. „A munkások rá vannak kényszerítve az alkoholfogyasztásra, mert a víz teljesen ihatatlan. A gyárnak külön kantinja van, ami éjjel-nappal nyitva szokott lenni; itt minden két héten egy vagon sör és nem tudható mennyi bor és pálinka fogy el. Egészséges vízről még sem gondoskodnak; de ha valaki részegsége miatt valamit elkövet a gyár vagy a mesterek ellen, azt megbírságolják, vagy kirúgják, pedig a nagy hőség és a vízhiány kényszeríti a munkásokat az alkoholfogyasztásra. A munkások pedig mind azt mondják, hogy antialkoholisták volnának, ha lenne víz. 11-12 éves gyerekek egyaránt isznak a felnőttekkel.” - jellemezte a Népszava a Palackgyár munkásait. Az egészséges ivóvíz ellátás is csak az 1930-as évek második felében oldódik meg, amikor a gyár artézi kutat létesít a gyártelepen. Nem volt azonban problémamentes a szódavízellátás sem. 18 Vratni, 1963. 22-23. 186
