Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Történelemtudomány - Balogh Zoltán: Üveggyári munkáskultúra Salgótarjánban 1906–1946
NEOGRAD 2012 • A DORNYAYBÉLA, JJk ^MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. II HSajmQnK» összegezte a vállalat szociális téren elért eredményeit Szente László gyárigazgató az Olvasókör dísztermének avató beszédében. 1938-ban jelentették, hogy a régi munkásházakat víztelenítették és kivétel nélkül rendbe hozatták, 6 új fürdőszobát létesítettek a munkáskolóniákban. 1943- ban újabb 9 munkáslakást építettek a munkás olvasókör és a kantinépület fölött.3 A SALGÓTARJÁNI PALACKGYÁRI MUNKÁSOK TÁRSAS EGYLETE Az üveggyári kolónia társadalmi életének központja az üveggyári vendéglő, a kantin volt. A kantin a vendéglátó tevékenységen kívül betöltötte a kaszinó szerepét is, a munkások pihenő-és szórakozási helyeként funkcionált. Vasárnaponként a kantin biliárdszobájában sörözgetve, borozgatva múlathatták az időt vagy olvashatták az előfizetett hírlapokat. A kantin kerthelyiségében kialakított kuglipályán pedig a salgótarjáni munkások kedvelt szórakozását, a kuglizást űzhették. A május eleji kuglizónyitások valóságos ünnepi alkalomnak számítottak a munkások körében. A napi kemény munka után jólesett pihenésképpen egy kicsit játszani, levezetni a felgyülemlett feszültséget. A játszmák tétje általában a vesztes által fizetendő kör volt. Korsó sörök, fröccsök érkeztek, ahogy éppen egy-egy csapat nyert vagy vesztett. Az innivalóról a kugli pályák mellett felépített kimérő helyiségek gondoskodtak, ezek híján a kantinból hozattak italt. A csaposnak azonban pénz vagy tárgyi nyereménydíjas kugli versenyeken akadt leginkább dolga. Egymás után ürültek a Dreher söröshordók, hogy a verseny hevétől kiszáradt küzdő felek ebből merítsenek erőt a végső győzelemhez. A kuglizás, mint a legfontosabb kocsmán kívüli szórakozási forma és a kuglipálya, mint a szórakozás színhelye igen fontos szerepet töltöttek be a kolónia társadalmi életében. Ebben szerepet játszott Salgótarján hírhedt közbiztonsága is. Nem szívesen mozdultak ki a kolónia védettségéből a külföldi szakmunkások, mert a nyugati minta szerint szövetöltönyt és kalapot viselő mesterek, iparosok könnyen válhattak célpontjává a szórakozást egyedül a lerészegedésben megtaláló soknemzetiségű bányamunkások, segédmunkások támadásának. „És éppen ezért, mivelhogy nem volt külföldi embereknek biztonságos kint a város szélein járni, de még magában a városban sem nagyon, (ez főleg a vendéglőkre vonatkozott) tehát csak a gyár kantinjában folyt a mulatozás, aminek főleg a kantinos örült. ” A szakmunkásság társasági élete ezért elsősorban a vállalati kantinokban zajlott. 3 Gyuris i.m. 150 - Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára (NML) V. 183. Salgótarján polgármesterének iratai (St. pm.) 15 311/1928. Palackgyárimunkáslakás építése. - NML V. 183. 9001/1928 Gyárvizsgálati jegyzőkönyvek - Szabó, 1986. 236. - A Munka 1938. augusztus 6. - NML XI. 3. A Salgótarjáni Üveggyár Rt iratai. Igazgatósági jelentés és főzárszámadás (Igazgatósági jelentés) 3. doboz 1938—1943. 1938. 13. 176
