Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)

Történelemtudomány - Komjáti Zoltán Igor: Félesélyes jóvátétel? A füleki végvári katonák által a civil lakosságtól erőszakkal megszerzett javak visszaadásának problémája Koháry István főkapitányságának idején (1667–1682)

NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA XL JV1ÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI.

komplett vádlistája volt a név szerinti elkövetőkről, és ennek alapján már előre meghatározta a jóvátételt, amelynek behajtását Oroszlány István seregbírónak kellett végrehajtania. A főkapitányi előírás értelmében a nemesemberek házában kárt tevő katonák a bíróság által megszabott értéket kötelesek visszaadni. Akik a szobákat, pincéket és kamrákat feltörték, azoknak a bíróság előtt eskü alatt kell bevallaniuk, miből mit és mennyit vittek el, és azt vissza is kell adniuk.122 Akik jobbágyokat megvágtak, megvertek és egyéb módon megsebesítettek, azoknak a sebesülés mértékének és orvoslásának költsége szerinti pénzbüntetést kell fizetniük. A vizsgálat során az is megállapítást nyert, hogy a füleki katonák mind ételben, mind szénában és abrakban többet követeltek meg a mezővárosiaktól és használtak is el, mint amennyi az ellátásukhoz elegendő lett volna, tehát tékozlást követtek el. A feleslegesen elhasznált termékek mennyiségét és értékét a helység földesura, gróf Forgách Ádám összeíratta, és átadta Koháry Istvánnak, aki ezt az összeget — 326 forint 33 dénárt — a katonákkal kívánta megfizettetni, azzal a kitétellel, hogy Szabó Mihályra több költség essen, mert ő volt az, aki megakadályozta, hogy a rimaszombati élelmezési biztosok felmérjék a végvári csapat ember- és lóállományának nagyságát, ami szerint a fejadagokat akarták megállapítani.123

A jóvátételre azonban ritkán került sor. Egyszer Koháry levélben sürgette meg a vár védelmével ideiglenesen megbízott Oláh János főhadnagyot, hogy a szegénységtől elvett marhákat minél előbb juttassák vissza, mire Oláh azt felelte, hogy erre nincsen lehetőség, mivel már nem tudják megállapítani, melyiknek ki volt a tulajdonosa, másodrészről pedig nem is szívesen adják vissza a vitézek az állatokat, mivel attól nehezen válnának meg, mert maguk szerezték, és jogos illetménynek tartják azokat.124 Bélteky Pál sem adatta vissza teljes egészében a katonák által Pap Lászlótól ellopott marhákat: a 270-ből csak 36-ot vallott be.125 Előfordult, hogy az eredeti birtokosnak egyezséget kellett kötnie a fülekiekkel, hogy visszakaphassa jószágait, de ez sem volt garancia arra, hogy minden állat visszajusson. Jánoky Zsigmond rimaráhói földesúr is keserűen panaszkodott Koháry Istvánnak, hogy a parancsnoksága alatt álló végváriak kedvezőtlen helyzetbe hozták. Megegyezett ugyan velük az állatok 60 aranyforint fejében történő visszajuttatásában,

122MNL-OL C 1000. tekercs. Ne 4672. (Sabb, Koháry-család levéltára, Pars V.) Koháry István utasítása a Rimaszombaton visszaélést elkövető füleki katonák számonkérésére és megbüntetésére, 1. rész (Fülek, 1674. augusztus)

123MNL-OL C 1287. tekercs. JSe 14 511. (Sabb, Koháry-család levéltára, Pars V.) Koháry István utasítása a Rimaszombaton visszaélést elkövető füleki katonák számonkérésére és megbüntetésére, 2. rész (Fülek, 1674. augusztus)

124MNL-OL C 1276. tekercs. JV° 12 658. (SABB, Koháry-család levéltára, Pars V.) Oláh János főhadnagy levele Koháry Istvánnak (Fülek, 1678. szeptember 27.)

125MNL-OL C 999. tekercs. Ne 4086. (Sabb, Koháry-család levéltára, Pars V.) Az Udvari Haditanács utasítása Koháry Istvánnak (Bécsújhely, 1668. április 11.)

167