Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)

Történelemtudomány - Balogh Zoltán: „Dalra, dalra, ünnepeljünk hát!” A Salgótarjáni Acélgyári Olvasóegylet Dalkörének emlékei (1923–1942)

NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYEULL MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV.

A győri dalosverseny első díja nemcsak fellelkesítette a dalkörösöket, de ahogyan az újság méltató cikke írta: „Az aranyérmes csoport jelzője kötelez. Dalos testvérek munkára fel, ez új karnagy irányt szab, kövessétek!”

A próbák továbbra is szorgalmasan folytak, ám a II. világháború eseményei, a dalkörösök tömeges behívása megakadályozta a munkát. Ennek ellenére a dalkör itthon maradt tagjai még összejöttek időnként. Halmai György karnagy behívása azonban lehetetlenné tette a dalkör további fejlődését, a dalkör 1944-re elnémult.30

Hosszú időnek kellett eltelnie, hogy a város kulturális élete felpezsdüljön az első világháború után. Mint ahogyan hosszú idő kellett ahhoz is, hogy az Acélgyári Dalárda városi és országos jelentőségét férfi munkáskórus felülmúlja.

A városi kórusmozgalom alapítói voltak, s művelődéstörténeti jelentőségüket abban látjuk, hogy magas művészi színvonalú mértéket és mintát teremtettek a városi és megyei kórusmozgalomban. Ezért lenne szükséges, hogy történészek, zenekutatók feltárják a dalárdák működésének összetett, sokoldalú szerepét a 90 éves város kultúrtörténetében.

30 A Munka 1940. június 29. - Molnár, 1978. 22.

96