Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)

Történelemtudomány - Racs Csaba: Salgótarján településföldrajza az 1870-es évek és 1944 között

NEOGRAD 2011 • A NOGRAD MEGYEI

UZEUMOK ÉVKÖNYVÉ XXXV.

• • *

SALGÓTARJÁN TELEPULESFOLDRAJZA AZ 1870-ES ÉVEK ÉS 1944 KÖZÖTT

RÁCS CSABA

A város a társadalomtudományok kimeríthetetlen kutatási területe. Ugyanakkor vizsgálati szempontjaiknak és célkitűzéseiknek megfelelően számtalan városdefiníciót kreáltak és használnak. A tudományos diskurzusban örvénylő városértelmezések között leginkább a közgazdaságtan, a városszociológia, illetve városantropológia és a földrajztudomány ragadta meg a város „lényegét”, melyek további kutatásokat generáltak. A közgazdaságtan többnyire abból indul ki, hogy az egyes gazdasági ágazatok közül a helyi gazdaságban legkevésbé a mezőgazdasági tevékenység jellemző, szemben az ipari és kereskedelmi szerepkörrel. Minderről információkat a foglalkozási statisztikákból szereztek. A városgazdaságtanban ismert William Alonso monocentrikus modelljében a városnak egyetlen központja van, ebben a városközpontban működik az egyetlen pontszerű piac.1 A piac biztosítja a cserét, mely a köz- gazdasági értelmezésben a város létezéséhez elengedhetetlenül szükséges, hiszen a lakosság szükségleteit élelmiszerekből és nyersanyagokból kénytelen kívülről fedezni. A kereslet és a kínálat jól-rosszul számszerűsíthető mutatóitól eltávolodva a szociológiai és antropológiai felfogás a várost ökológiai egységként kezeli, képviselői a „fejekben élő várost” kutatják. A városi tér az életmód és a társadalom változásaival nyeri el jelentését, másképpen társadalmi entitás.1 2 így a városszociológia Chicagói iskolája (elsősorban Robert E. Park) a várost lelkiállapotként, életformaként, viselkedésformaként stb. aposztrofálta.3 A „városvédő” Bemard Oudin szerint a város valamiképp a szabadság és a választás színtere: „A politikai állásfoglalás szabadsága, a házastárs és általában a szexuális életmód megválasztása (akár titkos bűneink szabad megválasztása), szórakozásaink, kultúránk stb. megválasztása - mindezek a szabadságok mindenütt léteznek, de teljes egészében csak a városi kultúra keretei között érvényesülhetnek. ”4 Megállapítása bármennyire is vitatható, mégis magyarázza a kultúratörténet és az „új társadalomtörténet” város iránti érdeklődését.5

1 Alonso, 1964.

2 Park, 1984. 1—46., Niedermüller, 1994. 5-17.

3 „The city is, rather, a stale of mind, a body of customs and traditions (...) a product of nature and particularly of human nature. ” (Park, 1984. 1.)

4 Oudin, 1980. 37.

5 Horváth, 2010. 59-84.

9