Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Történelemtudomány - Balogh Zoltán: „Dalra, dalra, ünnepeljünk hát!” A Salgótarjáni Acélgyári Olvasóegylet Dalkörének emlékei (1923–1942)
NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYEIJLL MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. 1923. október 19-i választmányi ülésén jegyzőkönyvi köszönetét szavazott meg. A vállalat a dalárdisták számára sötétkék egyenruhát készíttetett. A szombathelyi „Haladás” dalkör házi versenyén 23 dalárda között szerepelt az acélgyári dalárda, ahonnan győzelmesen tértek vissza. A győzelem díja: a bánhidai oszlop miniatűr mása, „egy fekete oszlopon kitárt szárnyakkal éberen figyelő fehér turulmadár, az oszlop tövében jobbra-balra összetörtén heverő pilléreivel e szegény hazának” - írta Lapsánszky János. „Az acélgyári dalárda a dicsőséges múlthoz méltóan ismét győzelemmel tért vissza a versenyről, szeressük, becsüljük meg városunknak e nehéz testi munkát végző kultúrharcosait s a kiváló tehetségű Ursutz József karnagyot. ” Az acélgyári dalárda kultúrest keretében mutatta be a díjat az Acélgyári Olvasóegylet dísztermében egy márvány asztalkán „A régen megszerzett nimbus már eleve sikert biztosít a dalárdának minden szereplésnél, dicsőségük mindig nagyobb...” - méltatta a dalárdát a kultúrestről írott cikk. A díjról a turulmadarat valószínűleg 1945 után eltávolították. Rajta a következő felirat található réz táblácskán: „Haladás” orsz. dalünnepe Szombathely 1923. VI. 29—VII. I.14 XX. Országos Dalosverseny, Sopron 1925. augusztus 14—17. A XX. országos dalosversenyt a Soproni Férfi Dalkör 50 éves jubileuma tiszteletére Sopronban rendezték. „Az egész országból ötven városból 7000 ember jön el, hogy a magyar lélek legőszintébb, legmelegebb megnyilvánulásával, a magyar dallal fejezze ki háláját a »Civitas Fidelissimá«-nak, hogy sújtó öklével odavágott és rést ütött Trianon halálunkra szánt emlékkövén” - harangozta be a nagy eseményt augusztus elején a Soproni Hírlap. A soproni országos dalosversenyre az acélgyári dalárda is lázasan készült, kissé tartva is a nehezebb feladattól: az előírt versenydaraboktól, amelyek mind magyar műdalok voltak és nagy gyakorlatot, precízebb előadást igényeltek. A verseny költségei jelentős összegre rúgnak, de az acélgyári dalárda 16 éve, 1909-ben vett utoljára részt a kecskeméti versenyen. Wabrosch Béla olvasóegyleti elnök a közgyűlés előtt lelkesítő beszédet tartott a részvétel fontosságáról. „Ezen a dalversenyen részt akarunk venni és ezen a dalversenyen részt is kell vennünk, mert ez ad újra életet nekünk és ez önt újból lelkesedést a mi szívünkbe és ez ébreszti fel bennünk azt a szent érzelmet, amelyet hazaszeretetnek nevezünk. ” Wabrosch a város közönségére is hatni kívánt a soproni országos verseny kapcsán a dalárda történetéről írott cikksorozatában. „Biztos támpontul szolgált dalárdánk jó hírneve, múltja, mely egyenesen utal arra, hogy az országra szóló dalosversenyen részt vegyünk, remekművű zászlónkat ott meglobogtassuk, és Salgótarjánnak dicsőséget szerezzünk. Hisz arról van szó, hogy a mi derék fiaink szép magyar dalainktól fellelkesedve ismét nyilvánosan fellépjenek, egyletünk gyönyörű zászlaját a ma14 NML V.183. 10 314/1923. - A Munka 1923. július 7., július 14. A díj lelőhelye NTM történeti tárgyi gyűjtemény Gysz: 2009/29. 88
