Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Történelemtudomány - Nickel Réka: A „Rimai” identitás kialakulása/kialakítása a salgótarjáni acélgyári kolónián
NEOGRAD 2011 • A NOGRAD MEGYEI ÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. A „RIMÁI” IDENTITÁS KIALAKULÁSA/KIALAKÍTÁSA A SALGÓTARJÁNI ACÉLGYÁRI KOLÓNIÁN NICKEL RÉKA „Fiatal vasesztergályos segédként a főműhelyben dolgoztam. Idősebb kollegám nyugdíjba készült. Olyan élményben volt részem, ami szokatlan volt részemre akkor. Munkáját előbb befejezve, gépét gyönyörűen megtisztította és elköszönt a géptől, mélyen meghajolt előtte, megsimogatta, így búcsúzott el. Azóta sokszor eszembe jutott ez a nagyszerű jelenet, mindig nagyra becsültem, elgondolkodtató volt, hogy elődeinknek mit jelentett a gyár, a gép, a Rima. Kutatásom tárgya a salgótarjáni gyárhoz tartozó, a gyár kolóniáiban élő emberek identitástudata, amely különösen érdekes és izgalmas etnográfiai és társadalomtörténeti jelenségként értelmezhető. A felülről szervezett és irányított identitásképzés működési elvét és a gyár körül kialakult, változatos származású társadalmi réteg jellemző szokásait és önazonosítással kapcsolatos megnyilvánulásait, illetve a „többiekhez” fűződő kapcsolatát vizsgáltam. Kutatásomat 2008 és 2011 között folytattam, felhasználva a kérdőíves anyaggyűjtés, a levéltári, szak- irodalmi feltárás és a mélyinterjú-készítés, az úgynevezett „oral history” kutatási módszereit is. A gyár körül élő emberek életét szinte minden téren átszőtték a gyárhoz kötődés pókhálójának selyemszálai, a munkán túl, a szórakozáson át egészen a magánéletig. Együtt éltek, együtt léteztek a gyárral, s tették mindezt önszántukból, kényszer nélkül, de tudatos gazdaságpolitikai szervezés következtében. A gyáripar fejlődése mindenütt maga után vonta az ipari település kialakulását. Ezek a 19. század második felében épült lakótelepek, ahogy Paládi-Kovács Attila megállapította, sem a korábbi falvakhoz, sem a feudális kori bányavárosokhoz nem hasonlítottak. Építtetőik maguk a vállalatok, s nem a telepeken élő emberek voltak. Nagyon fontos szempont, hogy lakóik nem tulajdonosai, hanem bérlői voltak az egyformára épült házaknak és bérlők is csak addig lehettek, amíg a vállalat alkalmazásában álltak.1 2 Markáns különbség mutatkozott a telepi, a városból bejáró és a környező falvakból bejáró munkásság között is. Fontosabb, jobban fizetett pozícióba általában csak a kolónián élő ember kerülhetett. 1 Idézet K.K. a „Rima Sirató” című készülő könyvbe írt 2011 -es leveléből, szerk. Liptay Péter. 2 Paládi-Kovács, 2007. 191. 57