Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Közlemények - Babus Benjámin Bence–Csirke Péter–Csorba Máté–Tóthfalusi János Péter: Salgótarján 1956-ban. Interjú T. Kerner Edittel
NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYELJjjL MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. AjXfiLE*. gondoljátok meg, egy 10 éves gyerek kiáll oda, akármi történhetett volna ott a tömegben. Akkor például arra is emlékszem, hogy ahol most a bányakastély van, azzal szemben állt egy tank. Mi pedig afölött laktunk a dombon, a hegyen, ott vannak házak. Most egy rettenetes ház van a helyén, mert eladtuk a családi házat, és egy olasz-toszkánai stílusú házat építettek ide erre a vidékre. A tanknak a csöve pedig épp a mi házunk felé nézett. Tehát ha kinéztem az ablakon, láttam a tankot. Amellett kellett elmenni iskolába. A kisebbik húgomat leadtam az óvodába, a nagyobbik húgommal meg mentünk az iskolába. És ahogy változott a helyzet, például - apróság - oroszt tanultunk, volt egy kis szótárfüzet. Ha így nézted a füzetet, orosz szótár volt, ha úgy, akkor német. Tehát ahogy változott a helyzet, mi úgy tanultunk vagy oroszt, vagy németet. így aztán egyiket sem tudtuk természetesen, mert 3 napig ezt, 4 napig azt tanultuk. Amikor a sortűz zajlott, akkor nagy felhördülés volt, hazaküldtek bennünket a tanárok, de csak utána tudtuk meg, hogy a sortűz miatt. Akkor összekaptam a két húgomat, és szaladtunk haza. Ekkor már lőttek, hallottuk a lövést. Utána nem engedtek el anyuék. Meg még egy élményem van, ami viszont jó élmény, hogy mikor vége lett a forradalomnak, levertek itt mindent, még a tank ottmaradt a helyén. Napokig ott volt az orosz tank. Egyszer egyedül jöttem haza az iskolából, és kiugrott onnan egy kis orosz katona. Érdekes módon nem féltem. Valamennyit tudtam oroszul, mert köszönni tudtam, hát már annyit megtanult az ember. És valamit hablatyolt ott nekem, mondta-mond- ta, nem értettem, fölkapott, és bevitt a tankba. Na, akkor egy kicsit megijedtem, most akkor mi lesz, engem visznek Szibériába. Azért voltak mesék meg legendák, de nem ez történt. Összefogta a kötényemet, és telepakolta minden földi jóval. Csokoládéval, konzerwel, mindennel. Belerakta a kötényembe, és nagy vigyázva kiemelt a tankból. Lerakott a földre, én megköszöntem oroszul, futottam föl a kert aljába, és anyám ott csodálkozott, hogy Jézusom, ezt honnan hoztad. Úgyhogy ha ez befolyásolta az életemet 10 évesen, nem tudom. Mert ilyen élmény is volt, meg olyan is volt. Azt tudom, hogy én orosztanár lettem, ha ez mond valamit. k k k Úgy gondolom, hogy Edit néniben egy remek személyiséget ismerhettünk meg, aki mindig vidám, és akiben a lelkesedés töretlenül él. Mindenki csak tanulhat tőle, és aki nem ismeri, az igazán sajnálhatja. 262
