Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)

Természettudomány - Hír János–Pászti Andrea: Palaeosciurus ultimus (MEIN & GINSBURG, 2002) leletek a hasznosi ősgerinces faunában (A Palaeosciurus nemzetség első előfordulása a Kárpát-medencében)

NEOGRAD 2011 • A NOGRÁD MEGYEI

UZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV.

A teljes leletanyag publikálása még nem lenne megalapozott. Jelen dolgozat célja a Paleosciurus nemzetség első kárpát-medencei előfordulásáról való tudósítás a faunisztikai újdonság okán. Az ml—2 zápfog a 2011. évi, az alsó előzápfog (p4) az 1999. évi gyűjtésből került elő.

RENDSZERTANI LEÍRÁS

Ordo: Rodentia

Familia: Sciuridae Tribus: Marmotini Genus: Palaeosciursus Típus species: Palaeosciurus feignouxi Palaeosciurus ultimas

Bowdich, 1821.

Fischer Von Waldheim, 1817. Pocock, 1923.

Pomel, 1853.

Pomel, 1853.

Mein & Ginsburg, 2002.

Leletanyag és méretek:

Leltári szám

Pozíció

L:

W:

Ábra

Nem leltározott

Ml-2

2,50

2,92

1. ábra

MMP 2006.78

p4

2,25

2,22

2. ábra

Leírás. Ml—2. Fekvő trapéz alakú kontúr. A linguális oldal lekerekített és domború felszínű. A fogzománc sima. A rágófelszínt négy harántirányú zománcredő és köztük három sinus alkotja. A zománcredők (anteroloph, protoloph, metaloph, posteroloph) linguálisan a fogkorona legfejlettebb kúpjához, a protoconehoz futnak. A protoloph és a metaloph linguális vége enyhén elkeskenyedik. A labiális oldalon a mesostyle izolált kisméretű kúpként jelenik meg.

A parastyle enyhén elkülönül az anterolophtól. Az anteroconule, hypocone és metaconule nem képeznek önálló kúpokat, hanem a zománcredőkbe olvadnak és csak azok enyhe kiszélesedéseként jelentkeznek.

p4. Álló trapéz alakú kontúr. Az elülső rész legmagasabb kúpja a metaconid. A metaconidot és a protoconidot két zománcredő köti össze: az anterolophid és a metalophid. A két kúp és a két redő egy apró rombusz alakú medencét zár közre. A mesolophid és a mesoconid két hátrafelé lejtő alig kiemelkedő zománcredőként fejlődött ki. A mesolophid és az entoconid, valamint a mesoconid és a hypoconid között sekély bemetszés látható. A hypoconid határozott kúpot alkot, míg az entoconid kevéssé emelkedik ki. A rágófelszín legnagyobb részét egy centrális medence tölti ki. A hypoconid és az entoconid között a posterolophid folyamatos redőt képez.

209