Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Történelemtudomány - Racs Csaba: Salgótarján településföldrajza az 1870-es évek és 1944 között
NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYEO J* MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. A mai gazdasági ágazatok alapján soroltuk be a korabeli statisztikai - foglalkozási kategóriákat, ami mindenképpen önkényes, de szükséges lépes. Az iparban alkalmazottak döntő többsége segédmunkás volt, vagy a munkáshierarchia valamely magasabb fokán (művezető, előmunkás) állt az egyik nagyvállalatnál. A modernizáció itt sem vizsgálható a proletarizálódás nélkül. Korántsem meglepő, hogy foglalkozási szerkezete a gyáripari városok sorába utalja, míg Losonc és Balassagyarmat a központi szerepkörű kategória egy-egy típusát képviselik. Salgótarjánban a speciális, régiókon túlnyúló hatókörű szerepkör tengerében elvesznek a központi helyi funkciók. Különösen igaz ez az úgynevezett piaci alapú mérőszámok esetében. Látványos különbség ebből a szempontból, hogy Balassagyarmaton az egy főre eső betétállomány koronában 1050, Losoncon 1066, míg Salgótarjánban csupán 206.54 1911-ben Borovszky Samu tizenegy pénzintézetet talált a vármegyében,55 a látszólag sűrű megyei bankhálózat azonban a magyarországi bankrendszer struktúrájának megfelelően többnyire „egyfiókos” volt. Az urbánus helyek ösz- szehasonlító vizsgálatakor a bankszektor fejlettsége és a vonzáskörzet, közvetve a hierarchiaszint közötti összefüggés nyilvánvaló: „a városok többségében a pénztőke és a pénzügyi funkciók széles skálája összpontosul, s a közigazgatás és a magas szintű szolgáltatások azok, amelyek megolajozzák a pénz áramlását, így a szolgáltatási - pénzügyi funkció határozza meg a moáemkori várost a városhierarchia csúcsán.” - állítja Peter Williams és Neil Smith.56 A bankbetétállomány Losoncon 70 ezer ember pénzintézeti kiszolgálását feltételezi, a jelentőségtöbblet pedig 84%. Gál Zoltán kutatása alapján, mely a bankszektor magyarországi városhierarchiára gyakorolt hatását elemzi, a vizsgálat tárgyává emelhető az is, hogy a városhierarchiában a település mennyire funkcionált innovatív-pénzügyi központként. Mindezek alapján Gál kutatásai is megerősítik, hogy az egyoldalúan ipari települések, fejlett szolgáltató ágazatok nélkül, alacsony szintű urbanizációs fejlődést produkáltak, pénzintézeti szerepkörrel nem rendelkeztek.57 A salgótarjáni pénzintézetek banki jelentőségtöbblete is elmaradt a központi szerepkörű településektől, a bankbetétállomány összege kisvárosi hierarchiaszintűnek feleltethető meg.58 Pedig „A pénzintézetek helyi beágyazottságából fakadóan ebben az időszakban a bankok társadalmi szerepvállalása, városépítő és mecénási tevékenysége is sokkal intenzívebb volt, mint napjainkban. ”59 Ugyanakkor a nagyvállalatokra jellemző módon a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű pénzügyi tranzakci54 Saját számítás A Magyar Szent Korona Országainak Hitelintézetei az 1894—1909. években alapján. 55 Lásd Borovszky, 1911. 230. 56 Idézi Gál, 2008. 45-74. 57 Gál, 2008. 45-74. 58 Beluszky—Győri, 2005. 101. 59 Gál, 2008. 45-74. 19
